Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
4275 Munkásságának elismeréseként 1932 őszén a Magyar Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta, de nem sokáig élvezheti ezt az elismerést, mert 1933ban szíve megszűnt dobogni. Sajó Sándor emlékét sem a csonka országban, sem szülőföldjén nem tisztelik méltó módon. E z ellen próbál tenni és mutat kimagasló példát az ipolysági Palóc Társaság. A társaságnak és annak elnökének, Z. Urbán Aladárnak a munkája mindannyiunk számára példát mutat nemzeti elkötelezettségből és a nemzet szolgálatában tett áldozatvállalásból. Őszin tén remélem, hogy a kormány is példát fog venni erről a tevékenységről. Sajó Sándorra támadói előszeretettel akasztották rá az irredenta jelzőt, pedig verseire sokkal jobban illik a nemzetsirató, magyarságvers kifejezés. Költeményeinek érzelemdús világa, m ély gondolatisága és a belőlük áradó nemzetszeretete méltóvá teszi őt arra, hogy a mainál sokkal többen ismerjék meg műveit és nevét. Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül egy olyan Sajó Sándorversrészletet szeretnék megosztani önökkel, amelynek véleményem szerint helye lenne akár minden közintézményben, de még fontosabb lenne, hogy a benne megfogalmazott gondolatok minden magyar ember szívében gyökeret verjenek. “Én népem! múltba vagy jövőbe nézz: / Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!… / De túl minden bún, minden szenvedésen / Önérzetünket nem feledve mégsem. / Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség, / Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Magyarnak lenni nagy szent akarat, /Mely itt reszket a Kárpátok alatt: /Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: / Viselni sorsunk, ahogy meg van írva: / Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét, / Vérünkbe oltva örök honszerelmét, / Féltőn borulni minden magyar rögre, / S hozzátapadni örökkönörökre!… Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem a kormány ré széről Nyitrai államtitkár urat, kíváne válaszolni. (Dr. Nyitrai Zsolt: Nem.) Nem kíván válaszolni. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Novák Előd képviselő úr, Jobbik: “Obstrukcióval védi Alföldi Róbertet a Fidesz” címmel. Megadom a szót öt percben. NOVÁK ELŐD (Jobbik) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Nemzeti Színháznál tartott tüntetésen rájöttünk, hogy mi a pikáns magyarázat arra, hogy Alföldi Róbert még mindig a helyén lehet, tudniillik azért nem váltották még le, mert senki sem mert hátat fordítani neki. Pedig meglehetősen megosztó személyiség, az őt minősítő vélemények skálája elég széles. Onnan indul, hogy egyesek szerint karóba kellene húzni, mások szerint isten ments, hiszen ezt még élvezné is. Én persze nem győzök elhatárolódni az efféle gondolatoktól. De mondok még durvábbat is. Egyesek szerint Alföldi Róbertet soron kívül állami kitüntetésre kellene előterjeszteni. És bizony, akik ezt így gondolják, talán a tisztelt fideszes képviselők, akik még az obstrukciótól sem riadnak vissza, ha Alföldi Róbertet meg kell menteni, megtehették volna, hogy akár erre a címre, Alföldi Róbert soron kívüli állami kitüntetése, igen, erre a címre módosítják azt a napirendi javaslatot, amit én előzetesen kiküldtem a kulturális és sajt óbizottság ellenőrző albizottságának elnökeként. Mert azt megtehetik, hogy leszavazzák a napirendi javaslatot, akár napirendre sem veszik, azt is megtehetik, hogy kormánypárti többségként módosítják a napirendet. Egyet nem tehetnek meg, hogy nem jönnek el az ülésre, holott ezt a Házszabály 13. § (3) bekezdése is előírja, hogy a képviselőknek kötelességük részt venni a saját bizottságuk ülésein is. Így tehát miről van szó? Egy kormánypárti obstrukcióról. Meglehetősen ritka műfaj, és meglehetősen furcsa, hogy ilyen erőtlenségről tesznek tanúbizonyságot, hogy ehhez, a szabotációnak az eszközéhez nyúlnak.
