Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 5 (32. szám) - Az MTA munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008. szóló beszámoló, valamint a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről 2007-2008 szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Jakab István): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója:
426 Bálint is. Akkor komoly kifogásokat vetettünk fel azzal kapcsolatban, hogy ő vajon megfelelőe erre a posztra vagy sem. Egy dolgot azért jó, ha látunk: az Európai Innovációs és Technológiai Intézet budapesti működését lehet, hogy a nálam szakavatottabbak talán differenciáltabban látják, de bevallom őszintén, én magam eddig láthatat lannak láttam, pedig igen komoly pénzügyi források vannak iderendelve. Ha jó az információm, eddig csak három magyar cég nyert ebből a keretből: klímaváltozáskutatásra, megújuló energiakutatásra - mint tudjuk, ez Magyarországon nem különösebben az élvonal ban jár - és természetesen infokommunikációra. E tekintetben Magyar Bálint kolléga munkásságát illetően vannak jelentős előzmények; hogy ez mennyire pozitívan vitte előre a magyar informatikát, az más kérdés. A tudományos tevékenység nemzetközi összehasonl ítása azt mutatja, hogy a rossz pénzügyi és személyi feltételek ellenére Magyarországon jól teljesít a kutatói szféra. Engedtessék meg, hogy erről a helyről is mindazoknak a magyar kutatóknak, akik Magyarországon maradtak, és itt teljesítettek, őszinte eli smerésünket fejezzük ki, hiszen a legtöbb esetben valóban személyi kötődés tartja itt őket, anyagi szempontból máshol biztosan sokkal jobban tudtak volna nagyon sokan boldogulni. A finanszírozás és a tudományfejlesztés korábbi forrásainak a felhasználása s zempontjából azzal a megállapítással is maximálisan egyet kell értenünk, hogy az a program, amit még 2002ben indított a szocialistaszabad demokrata kormányzás “Magyar universitas” program néven, a magyar felsőoktatásnak és ezen belül a tudományos kutatás nak is egy nagyon komoly megújítása lenne. Nos, ez a program alapvetően épületeket készített. Hogy ez hol milyen mértékben volt indokolt és szükséges, az egyes intézmények esetében nyilván más és más. Van, ahol igen, míg másutt nem biztos, hogy ez volt a l egfontosabb, de erre volt forrás, sőt a legtöbb esetben erre sem volt forrás, hanem inkább úgynevezett PPP konstrukciókkal hozták be. Ez jelentős mértékben megterhelte ezeket az intézményeket, és megterheli mind a mai napig. További gond természetesen, hog y az így létrehozott épületek, infrastrukturális hátterek működtetési szempontból mekkora összegeket emésztenek fel. Nagyon sok intézménynél ez is komoly gond. A TÁMOP- és a TIOPpályázatok esetében ugyancsak azt kell mondanunk, hogy a műszerek vagy a kuta táshoz szükséges gépek, berendezések beszerzésének az esélye gyakorlatilag nagyon minimális volt; szintén abba az irányba ment el, ami nem a belső tartalmi fejlesztést, hanem sokkal inkább a külső épületgyarapítást eredményezi, abból pedig komoly kutatás é s innováció értelemszerűen nincs. Sajnálattal kellett látnunk az elmúlt esztendőben, hogy az OTKAra fordított források csökkentek. Az OTKAt korábban alapkutatásnak hívták; nekem tetszik ez az új kifejezés, illetve hogy mennyire új, azt nem tudom, amit el nök úr mondott, inkább felfedező kutatás, ám tény és való, hogy ezek a források jelentősen csökkentek. Összességében az állami források felhasználása terén örülhettünk, ha egyáltalán a GDParányos 1 százalékot lehetett tartani, a legtöbb esetben inkább alu lról közelítette ezt az értéket. A pályázati rendszerrel kapcsolatosan megfogalmazott kritikákat illetően én egy kicsit karcosabban fogalmaznék, ha megengedi a tisztelt Ház. A pályázatokkal kapcsolatban az az egyik legnagyobb probléma, hogy egyegy kutatói hely - kutatóintézet, egyetem - tulajdonképpen csak olyan forráshoz jut hozzá, amit az adott pályázatkiíró éppen nevesít. Magyarán, bizonyos kutatási szegmensek egész egyszerűen akár pénz nélkül is maradhattak, minden további nélkül, és olyan irányokra ke llett pályázni, amit nem is biztos, hogy feltétlenül akartak csinálni, csak valamilyen módon a forrásokhoz szerettek volna hozzájutni. Gyakran cégekre írták ki a pályázatokat, ami kizárta mind a kutatóintézeteket, mind az egyetemeket, ezért arra kényszerül tek, hogy ők maguk cégeket alapítsanak. Innentől kezdve újabb kérdés volt az, hogy az így befolyó pénzeknek milyen lehetséges visszaforgatása volt vagy éppen nem volt. Tehát a pályázati rendszerrel kapcsolatban nagyon sok helyen az volt az ember érzése, mi ntha a réseknél kiszöknének a pénzek, és nem arra fordítódnának, mint amire szánták őket.
