Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István):
4181 Tehát jó volna, ha az emberek maguk tennék, akik használói ennek a szolgáltatásnak. Hogyan tört énik a kormányzás? Közgyűlés. Közgyűlés? Ki hívja össze? Hogyan csinálja a dolgát? Mindezek ismerős dolgok számunkra. Én azért álltam föl, és javaslom, tisztelt képviselőtársaim, meggondolásra ezt az egy elrendezést, hogy mennyi idő elteltével vagy milyen időkereten belül mobilizálódhat a közgyűlés, illetve mobilizáljuk a közgyűlést, hogy tegye a dolgát. Úgy látom, hogy a módosítás, ami előttünk van, amit kaptunk az Országgyűlés megfontolására, az a közgyűlés összehívásának a lassítását jelenti. Tehát több idő fog eltelni annak a realizálásától, hogy döntésre volna szükség, bele kellene nézni a dologba, és addig, amíg ez valóban megtörténik. Nem eget verő nagy dolog ez, mert hiszen néha emberek együtt élünk közösségekben, és ügyeinket simábban és több egyeté rtéssel intézzük, néha nem. Ennek az időpontnak az eltolódása, hosszabbodása káros, legalábbis potenciálisan káros, mert ha feszültség van a szomszédok vagy a közösség valamiféle részei között, akkor a feszültség továbbfejlődhet, és még talán föl is forrha t, és még talán ásóra, kapára vagy nem ásóra, kapára, hanem valamilyen más szerszámra, instrumentumra mehetnek az emberek. Tehát van időpont, vannak helyzetek, amikor az optimális időpont igenis nagyon jelentős. A közös képviselő persze hogy kellene, hogy tudja, hogy mi az optimális megoldás. No de hát a lakók, a társtulajdonosok időnként a közös képviselő megítélését megkérdőjelezhetik, és arról van itt szó. Aztán az, hogy ez a testület, amit a közös képviselő mint egyfajta menedzser kezel, mennyi idő alat t fontolhatja újra a helyzetet, és kívánhat átalakulni vagy új elgondolásoknak lehetőséget adni, ez bizony nem mellékes dolog. Hallottunk itt példákat, hogy mi lesz akkor, ha kis péküzletet nyitnak, és az egész házban mindenkinek a ruhája majd cipószagú le sz, vagy valami más. Hogy hogyan lehet leállítani, visszafogni vagy valamiképpen kívánatos irányba terelni azt, hogy kereskedelmi vagy ipari vállalkozások ne jöjjenek létre, ne csússzanak be a rezidenciális kerületbe? Igen, igen, de ennek a fordítottja is előfordulhat, és ezt csupán azért említem, hogy igenis szükség van arra a testületre, amelyik mobil, képes dönteni, és nem hosszú időn belül. Vannak olyan városok, ahol nem az a probléma, hogy vannak boltok a rezidenciális kerületekben, hanem épp az, hogy nincsenek. Régebben, egykét évszázaddal ezelőtt vagy ma is látunk olyan városokat, amely éppen azért kellemes város, mert az utcáról ott van valami bolt, egy ékszerész vagy kereskedő vagy valami, általában családi vállalkozásban, a család pedig fönt él az első, a második vagy harmadik emeleten. Ki járt mostanában Tallinnban vagy Helsinkiben vagy akár valamelyik mediterrán olasz városban vagy a Hanzavárosokban? Magyarországon is vannak ilyesmik. Azt, hogy ez a lakásélés elrendezési megoldás mikor optimum, mikor pozitívum és mikor negatívum, ki döntse el? Ne döntsük el mi, törvényhozók, és ne bízzuk rá a kormánytisztviselőkre, de tegyük meg a lehetőségét, teremtsük meg, hogy a közösségek ezt maguk megvizsgálják, és válasszák a számukra optimális megoldást. (Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen gondolatok vezettek engem, amikor felálltam, és talán még hozzáteszem azt, hogy a potyautas gondolatát itt ismételten hallottuk, hogy valamelyik lakó eb ben a közösségben nem fizeti a hozzájárulását. És akkor mit lehet tenni? Megint kívánatos az, hogy ez a testület nem nagyon hosszú időkereten belül cselekedjen, és ne kelljen kormányhoz és bíróságokhoz menni, hacsak nem muszáj, csak végső esetben. Szóval l ecsökkenteni ezeknek a megoldásoknak, utaknak a lehetőségét. Ilyen gondolatokkal - és nem részletezem tovább - írtam ezt a rövid módosítómat, és kérem az Országgyűlést, hogy fontoljuk meg. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíváne még valaki szólni a vitában. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem Cséfalvay Zoltán államtitkár urat... (Dr.
