Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 7 (58. szám) - A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Jakab István):
4182 Cséfalvay Zoltán bólint.) Igen, megadom a szót Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak, hogy a vitában elhangzottakra válaszoljon. Köszönöm. DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy örömmel figyeltem itt a vitát. Egyet előreboc sátanék. Nyilvánvaló, hogy ez a törvényjavaslat nem rendezhet minden problémát. Nem rendezheti a társas együttélés problémáit, nem rendezheti a társasházak nap mint nap látható problémáit, nem rendezheti a városfejlesztés problémáit, a városkép alakításána k problémáit; arra vállalkozik, hogy néhány, nap mint nap égető kérdésre adjon választ, és arra vállalkozik, hogy az azonnal megoldandó feladatokra és jogi hiányosságra adjon valamilyen megoldást. Nagy örömmel hallgattam Horváth képviselő úr javaslatait, m ert pontosan erről van szó: miért nem tudunk most adni olyan megoldást, ami komplex? Egyrészt, ha jól értettem szavaiból említve, nyilvánvalóan van itt egy közgazdasági probléma, amit közgazdaságilag externáliáknak nevezünk, tehát bizonyos, számunkra külső nek tűnő hatások a mi életünkre, gazdasági, racionális viselkedésünkre. (17.10) De ez egy nagyon szubjektív dolog. Tehát az, hogy valaki mondjuk, egy focipálya mellett él, egy futballrajongónak egy pozitív dolog, aki pedig utá lja a focit, annak az egy negatív externália. Tehát itt nagyon nehéz eldönteni közgazdaságilag is, hogy hol kezdődnek pozitív vagy negatív externáliák. Nagyon helyesen hangzott el, hogy amikor lakást veszünk, akkor bevásároljuk magunkat egy környezetbe, te hát azért kerül az a lakás annyiba, mint amennyibe kerül, merthogy ez benne van az árában, az externáliák is, és amikor eladjuk, akkor azzal együtt adjuk el, vagy ha veszünk egy újat, akkor a szomszédsággal együtt vesszük meg, és az árában egyébként a laká snak benne van a szomszédság ára is, tehát az externáliák benne vannak az árban. Az már egy más kérdés, hogy ezeket az externáliákat mi szubjektíven értékeljük. Nem hinném, hogy ez esetben lenne valamilyen kollektív értékelés. A másik kérdés, ami itt nagyo n gyakran fölvetődött, és sokan próbálták áttekinteni, az az, hogy mi is a - szép kifejezéssel - kormányzása vagy irányítása és kezelése ezeknek a társasházaknak. Vannak olyan országok, ahol ez piaci alapon minden további nélkül működik, csak a tulajdonjog ra építve, tulajdonjogból levezetve, önigazgatással mindent megoldanak, amiről mi itt egyébként beszélünk. Amerikában 50 millió ember él ilyen házi közösségekben, ahol a legutolsó részletig mindent szabályoznak, azt, hogy - nem tudom - mennyi kutyát lehet tartani a házaknál, tehát mindent lehet szabályozni, ki lehete rakni a ruhákat délután, vagy milyen időközben lehet kirakni. Megvan ennek a módja, tehát a piac képes ennek a szabályozására. Mi Európában azt a megoldást visszük, ahol az állam valamilyen sz abályozásával próbálja ezt megoldani. Tehát ezen is lehet gondolkodni. Úgy gondolom, hogy amikor arról beszélünk, hogy ez a javaslat néhány részletkérdést próbál elemezni, és számon kérjük talán azt, hogy miért nem az egész rendszert próbálja kezelni, csak arra szerettem volna utalni, hogy vannak nyilvánvalóan itt ebben olyan kérdések, amiket érdemes végiggondolni, vitázni, hogyha egyszer - nem tudom - modellválasztásról beszélünk, közgazdasági és politikai okokat vagy társadalompolitikai okokat is egyaránt érdemes benne végiggondolni. Ezzel nagyon köszönök minden javaslatot és észrevételt a törvényhez. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általá nos vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.
