Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
3760 hogy valamiféle együttműködés alakuljon ki. A kormányoldal most a látszatra sem ügyel, úgy söpri le a javaslatainkat - amit már láthattunk az előző médiacsomagban is , gyakorlatilag olvasatlanul, illetve ha valamit utólag mégiscsak fontosnak tartott, azt benyújtotta sajátként, akár szó szerint ugyanazt. Ez számunkra teljességgel elfogadhat atlan. Ha már az eljárásnál tartunk, hadd említsem meg azt is, hogy még gyakorlatilag a kisebbségi vélemény elmondására sem biztosítottak lehetőséget. Itt persze a vezérszónoklatomban most el tudom mondani a kritikáimat, de mégis azt gondolom, a szokásjog felrúgása elfogadhatatlan, ugyanis a kulturális és sajtóbizottságban hiába jelentkeztem be kisebbségi előadónak, nemhogy a szokásjog szerinti megszokott módon megosztották volna az időkeretet, hanem egyedül az MSZPnek biztosították. Itt még a vita elején, amikor még nagyobb az érdeklődés mindenki részéről, csak az MSZP részére biztosították ezt, ami nemcsak a szokásjogot rúgta föl, hiszen a Házszabály 77. § (4) bekezdése szerint a kisebbségi álláspontot képviselő bizottsági tagok által maguk közül választo tt előadó ismerteti a kisebbségi álláspontot, ezt pedig az egész bizottság szavazta meg, az egész bizottság választ magának őfelsége ellenzékét. Nem véletlen persze, hogy az MSZPt választotta a Fidesz, tehát ők szavazzák meg a Házszabállyal ellentétesen i s, hogy ki adja elő a kisebbségi álláspontot. Ez is csak bebizonyítja azt, amit mi mindig mondtunk, hogy a Fidesz és a Jobbik között ma nagyobb a távolság, mint mondjuk, az MSZP és a Fidesz között; összenő, ami összetartozik. No, de mi elfogadjuk és értjük azt, hogy nem akarják kisebbségi véleményként sem hallani azt, amit mi most elmondunk, de engedjék meg, hogy főbb kritikáinkat most mégis megfogalmazzam. Elöljáróban azonban egy kis pozitívat is hadd mondjak a szimpátiájuk megnyerése érdekében, hiszen ter mészetesen azért vannak jó dolgok is ebben a javaslatban. Örülünk, hogy most megérkezett a jövendő magyar médiapiacot és médiaszabályozást meghatározó törvény, ami egyrészt felváltja a szocialista sajtótörvényt - ideje volt az 1986os sajtótörvényt hatályo n kívül helyezni , valamint az elavult médiatörvény nagy részét is. Ez ugye egy nagyon modern szabályozás, ami előttünk van, ez mindenképpen a javára írandó, nagyon precíz és korszerű szóhasználattal, ami félő, hogy a köznyelv számára nem lesz egészen ért hető, de alapvetően ez mégiscsak a médiára vonatkozik, nekik kell betartaniuk a követelményeket, legyen szó például a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményéről, ami számunkra a legfontosabb ezek közül. Jó lenne, ha a közvéleménynek nem a törvényt kelle ne értelmeznie, hanem csak az előnyeit élvezné ennek a törvénynek és az abban lefektetett alapelvek megvalósulásának. Örülünk a törvény szigorodásának is, hogy például gyakorlatilag végre egyhetes elsötétítésre is lehet ítélni, akár hivatali eljárásra is a médiaszolgáltatókat, sőt a médiaszolgáltatási lehetőség megvonására is lehetőség van. Azt gondoljuk, annyi jogsérelem történt, mondjuk, ha csak az 1996os médiatörvény megszületése óta eltelt időt nézzük, hogy szükséges volt ezeknek a szankcióknak a szigo rítása. Ennyit az előnyeiről. Azonban azt is ki kell mondanunk, hogy bizony ez a korábbi médiacsomag semmi másról nem szólt, csak a hatalmuk bebetonozásáról. Volt egy alibi médiaalkotmányjavaslat, de bizony azt az úgynevezett médiaalkotmányt be lehetett v olna venni ennek a jelenlegi törvénynek a kereteibe is. Egyáltalán nem volt erre szükség, mint ahogyan azt akkor is elmondtuk, nyilvánvaló, hogy csak azt a célt szolgálta, hogy némi figyelemeltereléssel megmutassák, hogy már az alapelvekről, az irányvonalr ól is szeretnének beszélni, nemcsak a pozíciókról, de mondjuk ki: a korábbi médiacsomag lényegében csak a pozíciókról szólt. Két fő problémánk van a jelenlegi médiatörvénnyel kapcsolatban, és ezen túlmenően azt gondolom, nyilvánvalóan legalább tucatnyi mód osító javaslatot be fogunk nyújtani, de két fő problémakör van, erről szeretnék részletesebben beszélni. Az egyik, amiről már itt sok szó esett, a Médiatanács teljhatalma és különösen annak vezetőjének a túlhatalma. Mivel erről azonban már esett szó, hadd kezdjem inkább a másik fő problémával, amiről ma még itt nem beszéltek, talán sokan még észre sem vették, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét meglehetősen leszűkítik. Eddig sem valósult meg, ezt tudjuk, és nekünk
