Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. december 1 (56. szám) - Az ülésnap megnyitása - A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
3755 Azt állítani, hogy ez egy olyan áramlás, amely mondjuk, a közmédiumok rendszerét veszélyeztetné, az durva csúsztatás. És ha azt megnézik, hogy a jelenlegi keres kedelmi médiumokban, köztük az ATVben, Hír TVben, Echo Televízióban, különféle rádiókban hány olyan szerkesztő, műsorvezető, riporter, operatőr dolgozik, aki korábban egyébként a Magyar Televízióban, Duna Televízióban és Magyar Rádióban szerezte meg az i smeretanyagát, jártasságát, akkor be kell lássuk, hogy ez a közmédiumrendszer, amely évtizedek óta szolgáltatta a műsorokat a magyar polgároknak, ez a közmédiumrendszer nevelte ki azt a vezető réteget, középvezető réteget, szakemberréteget, amely ma egyébk ént a magántelevízióknak, magánrádióknak a nagy részét is működteti, illetve a fiatalabb nemzedékek tagjai, akik már a magántelevíziókban, magánrádiókban szocializálódnak, és szerzik meg a szakmai ismereteket, különféle szakmai fogásokat, ők olyanoktól tan ulnak, akik az ismereteiket korábban az állami televízióban és az állami rádióban szerezték meg. (10.20) Tehát szerintem ezzel semmi probléma nincsen, ahogyan Európában is tapasztaljuk bármelyik nyugateurópai demokráciában, hogy szakemberek korábban a köz televízióban dolgoztak, aztán átmentek egy magántelevízióhoz, életük egy másik szakaszában visszakerültek a köztelevízióhoz, ez egy teljesen természetes, ha tetszik, piaci folyamat. Hasonlóképpen megfogalmazódott a nyilvánosságban már egy olyan vád, amelye t a most előttem felszólaló képviselőtársam is megemlített, hogy koncentrálni kívánja ez a törvény - az előttünk fekvő T/1747. számon benyújtott, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény - a közmédiumok hírszolgáltatását. A sajtóban ezt már hírgyárként aposztrofálják, azt elővetítve, hogy ettől a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás kerülne veszélybe, hogy mindez a sajtószabadságot is veszélyezteti. Egyik képviselőtársam a parlament kulturális és sajtóbizottságának ülésén azt e mlítette meg, amikor felvetettem, hogy ugyanez a modell működik például a BBCben is és még több más helyütt, akkor azt mondta, hogy ő azt szeretné, ha olyan politikai kultúra lenne Magyarországon, mint NagyBritanniában. Ezt mi is szeretnénk, tény és való , de ne állítsuk be úgy a dolgokat, minthogyha a politikai kultúra attól függne, hogy egy központi hírszolgáltatás van a közmédiumokban, vagy minden egyes közmédiumnak saját hírszolgáltató egysége van. Hiszen ez semmi más, csak egy gyártási kérdés. Sajtósz abadság, kiegyensúlyozott sajtó és politikai kultúra: egymást feltételező dolgok. Olyan nincs, hogy ha van sajtószabadság, akkor abból feltétlenül olyan politikai kultúra fog kialakulni Magyarországon, mint amilyen, mondjuk, NagyBritanniában van. És olyan sincsen, hogy ha van magas vagy nagyon színvonalas politikai kultúra, akkor abból következően feltétlenül, mondjuk, egy központi hírszolgáltatásnak kell lennie, mint amilyen a BBCben van. Többféle modell létezik egymás mellett; attól, hogy Magyarországon a közmédiumoknak különkülön volt eddig hírszolgáltató egységük, semmivel nem lett magasabb a politikai kultúra Magyarországon. Attól, hogy a híreket három helyről szolgáltatták, még semmivel nem lett jobb például a Magyar Országgyűlés színvonala. Attól, hogy a Duna TVnek és a Magyar Televíziónak külön hírszolgáltatása volt, még úgy alakultak a választások, ahogyan alakultak, és hogyha nem így lett volna, valószínűleg akkor is így alakultak volna a választások, ahogyan alakultak. Tehát csak szeretném jele zni, hogy sajtószabadság és a kiegyensúlyozott sajtó, valamint a politikai kultúra egymást feltételező dolgok, egymás nélkül a kettő együtt nem működik. Tisztelt Képviselőtársaim! (Nyakó István közbeszól.) Tessék? Nincs köztü nk e tekintetben… (Nyakó István: Ezt mondta Aczél is.) Kicsoda? Aczél ezt mondta? Mikor mondta ezt, tisztelt képviselőtársaim? - ha már ilyen kedvesen és udvariasan belekiabál a vezérszónoki fölszólalásomba. Ön bizonyára jobban ismeri Aczél életművét mint én, bár hozzá kell tennem, hogy nem olyan régen Pozsgay Imrével készítettem egy nagy politikai interjút, és abban részletesen végigtárgyaltuk azokat az aczéli pontokat, amelyek alapján önök évtizedeken keresztül irányították a magyar kultúrát.
