Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 30 (55. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ERTSEY KATALIN (LMP):
3613 Mi ezzel ellentétben a mai magyar valóságból indulunk ki, érveink és adataink vannak, valamin t kétségbeesett választói leveleink is, amelyek leírják: önökre szavaztak, de most nagyon csalódtak, átverték őket. A mostani verzióban, ami a legújabb beterjesztés, állítólag 32 év munkaviszony és 8 év gyermekgondozási idő elég. Mégis, nem tudom, hogyan j ött ki ez önöknek? Nincsen semmiféle háttérszámítás, talán ezért van az, hogy a költségvetési bizottság tagja is az előbb úgy fogalmazott, hogy két gyermek után nyolc év jár. Azt hiszem, hogy a kétszer három az hat, és nem nyolc. Még az önök soraiban is me gdöbbenést okozott, hogy nem számít bele a tanulmányi idő, pedig szolgálati viszonynak számít. Mégis, mit üzen ez azoknak a nőknek, akik már egy tudásalapú társadalomban fognak élni, és most járnak egyetemre? Ennek megfelelően nagy számban, nagy arányban t anulnak a felsőoktatásban, mellesleg egy jó ideje már magasabb arányban, mint a férfiak, és az élethosszon át való tanulásban is jóval aktívabbak, mint a férfiak. Ez azt üzeni nekik, hogy semmit sem ér az erőfeszítésük. Ez szembemegy mindenféle ésszerűségg el, mindenféle trenddel, az Európában és a világban végbemenő folyamatokkal. Pár év múlva ezt vissza kell majd csinálniuk, egy sor intézkedést vissza kell csinálniuk, amelyeket a családok ügyében meghoztak; ez nem a kiszámíthatóságra utal. Visszatérve a fe lsőoktatási intézményekre, aki pedig egyetem mellett illetően, a gyermeket, az sem kapja meg ezt a könnyebbséget, pedig a népesedési kerekasztal is szorgalmazza, hogy a felsőoktatás időszakában, vagyis fiatalon vállalt gyerekek szülessenek, és ezt minden eszközzel segíteni kell, hiszen a kitolódott szülések miatt egyszerűen nem születnek meg a vágyott második és harmadik gyerekek. Ezeket a demográfiai tényeket önök egyszerűen ignorálják. De nem számít bele a szakmunkástanulók járulékfizetéssel járó munkája sem, pedig heti öt nap kemény munka mellett még plusz egy napot iskolába is jártak. Ez egyszerűen felháborító. Számtalan levelet, blogkommentet és egyéb megkeresést kapunk olyanoktól, akik közül sokan önökre szavaztak, talán éppen e miatt az ígéret miatt, és most mélységesen csalódottak. Idézek egy ilyen levélből. “Mi az akkori hatnapos munkahétből ötöt dolgoztunk, nem is akárhogyan, mert az akkori felfogás szerint a fiatalnak többet kellett teljesíteni, mint az idősebb dolgozónak, természetesen kevesebb b érért. A szakmunkástanulónak kellett elvégeznie a legnehezebb, legkoszosabb munkákat. Arra kérem, kérjük önt,” - írja a levélíró - “hogy legalább a mi munkával eltöltött három évünket ne hagyja elvenni. Talán ezt el lehet érni, hiszen a kormány azt ígérte, hogy megbecsüli a munkában eltöltött éveket. Mi ezt a három évet nagyrészt munkával töltöttük el, heti 40 órát dolgozva.” Itt a levél vége. Az sem volt világos az előzőleg kiszivárgott részletek alapján, hogy végül megkapjae a kedvezményt az örökbefogadó szülő, illetve a nevelőszülő. Véletlenül hallottam csak a napirendre való válaszban, itt nem szerepel a részletekben, hiszen nincsenek részletek, hogy igen, megkapják. De akkor azt miből fogják finanszírozni? A kiszivárgott anyagból egyértelműen kiderül, hogy ha ezt megkapják, az túl nagy teher lenne, felborítaná a nyugdíjkasszát. Számtalanszor elmondtuk: az LMP a még nem született gyermekeket is, a jövő generációkat is képviseli a parlamentben, és ezért nem engedhetjük, hogy eladósítsák a kontójukra a nyu gdíjkasszát. Ráolvasással akarják ezt finanszírozni? Hogyan tudnak a fiatalok szemébe nézni, akiknek elveszik most a nyugdíjmegtakarításait, és még el is adósítják őket nyugdíjas korukra? Fél százalék nyugdíjjárulékemelésről is döntöttek az erre való hiv atkozással. Ez pedig szembefordítja a társadalom két legnagyobb csoportját, a nőket és a férfiakat, és a munkahelyteremtést is veszélyezteti. Az indoklás szerint ezek a nők ugyebár nem pihenhetnek, hanem a beterjesztő szerint az unokákra fognak majd vigyáz ni. Persze, ez az olcsóbb megoldás, hiszen nincs elég bölcsőde és óvoda, tehát legyen a nagymama nyugdíjas. De mi van akkor, ha a nagyi távol él, mint oly sok
