Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 26 (53. szám) - John Bercow, a brit képviselőház elnökének és kíséretének köszöntése - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP):
3395 Katapultálás! (Derültség.) DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP) : (Gőgös Zoltán: Letaglóztad!) Ez íg y van! Örülök, hogy ilyen hatással bírtak a szavaim. Tehát azt gondolom, hogy a képviselők tevékenységét, akár kormánypárti, akár ellenzéki pozícióról van szó, nem annyira a szavak, mint a tettek kell hogy meghatározzák. Ez a költségvetés pedig a tettekről szól, azokról a tettekről, azoknak az értékeknek a megvalósításáról, amelyek minket, kereszténydemokratákat is jellemeznek. Az egyik módosító javaslatunk, szám szerint a 279. számú például az egyik legfontosabb budapesti problémára, a Moszkva tér felújítá sára ad választ, mégpedig elég csattanós választ, mintegy 4 milliárd forintos választ. Emlékszünk még azokra a kockákra, amikre “igen, megcsináltuk” felirat volt írva. Ezek élére állított kockák voltak. mind a bizo, hogy akkor ez az, amit nem csináltak me g az előző kormány képviselői. Emlékszünk Kóka mesterre, aki a Moszkva téren kampányolt 456 évvel ezelőtt, teljesen mindegy e tekintetben, és azt mondta, hogy a szocialistaszabad demokrata összefogás majd ezt a nép erejével egyesülve meg fogja csinálni, és gyönyörű maketteket láthattunk a Moszkva térről. Mi nem annyira beszélünk, hanem a költségvetésben egy módosító javaslattal ezt meg fogjuk csinálni. (Gőgös Zoltán közbeszól.) A szavak és a tettek így viszonyulnak egymáshoz az elmúlt ciklus vezetése, il letőleg a mi részünkről. Fontos dolog tehát a hihetőség és fontos dolog a szavatartás, a Moszkva tér tekintetében ezt mindannyian tapasztaljuk és láthatjuk már most a költségvetésben is. Aztán itt van az egyenlőség kérdése. Az elmúlt években gyakran kerest ek meg ismerőseim, barátaim azzal, hogy két személy közül, mind a ketten ugyanannyit keresnek bruttó összegben, mind a kettőjüktől ugyanannyit vonnak le az adóhatóság részéről, csak míg az egyikük 23 gyermeket tart el ebből, és esetleg a felesége otthon v an gyesen, addig a másik egyedül él ugyanekkora összegből, és míg az egyik nem engedhet meg magának semmiféle úgymond luxuskiadást - luxuskiadás alatt értek egy mozilátogatást, egy színházlátogatást vagy egyebeket , a másik, aki pedig egyedül él ugyanenny i pénzből, természetesen simán elmehet akár minden este a barátaival mulatni. Ez a költségvetés ebben is nagy hang volt kö hoz, ugyanis figyelembe veszi azt, hogy ki hány embert tart el. Az igazságosság e tekintetben is fontos tényező. Végre azok a családo k, akik az elmúlt évtizedekben - szüleink, nagyszüleink korosztálya, és igen, a mi korosztályunk is - gyermekek felnevelését vállaltuk, nem érezzük majd magunkat másodrangú állampolgárnak, akiktől jóval több pénzt szed be az állam, illetve akiknél nem vesz i figyelembe azt, hogy ezek a családok nem luxusra költik ezt a pénzt, hanem a gyermekeik felnevelésére, azért, hogy majd legyenek olyan emberek, akik adót fognak fizetni. Ha nem ideológiai szempontból közelítjük meg, bár KDNPs politikusként természetesen ez is vállalható, és ezt is vállalom, hanem pusztán gazdasági racionalitás szempontjából, akkor azt látjuk, hogy mivel 10 millió fő alá csökkent már a KSH legfrissebb adatai szerint is Magyarország lélekszáma, ezért ez egy égető gazdasági kérdés. És ebben egyetértett valamennyi parlamenti párt még a jelen parlamenti ciklus kezdetén, hogy a demográfiai kérdés talán a legfontosabb kérdés, és ezért a legtöbbet kell ezen a téren tennünk. Mi most teszünk. Igen, a gyermeket vállaló családok végre nem fogják azt érezni, hogy másodrendű állampolgárok. Ugyanúgy az egyházi iskolába gyermeküket járató állampolgárok sem fogják azt érezni. Nem szeretek általánosságban beszélni, hitelesebb, hogyha valamit saját bőrén tapasztal az ember. Én a nyolcvanas évek elején kezdte m egyházi iskolába járni, és pontosan mind a bizo azt, hogy azt a nevelést, azt az oktatást, amit kaptunk a tanárainktól, ami az állami kritériumoknak is megfelelő volt - hogy ennyi elfogultság legyen: talán még magasabb színvonalú volt , büntették, ugya nis nem kapott semmiféle támogatást az a konkrét egyházi gimnázium és egyébként egyik sem. A szülők hordták össze a pénzt, hogy valamilyen módon, mondjuk, eszközöket tudjanak beszerezni. Egyébként a szüleimnek ezért nagyon hálás vagyok.
