Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SZABÓ REBEKA (LMP):
3122 messzem enőkig nem így van. Úgy gondolom, sokkal inkább igaz az, hogy aki fizet, az parancsol. Mert a termelő soha nem volt még abban a helyzetben, hogy nem tudott volna mit kezdeni a nyereséggel, a kereskedő viszont van ebben a helyzetben. Úgy gondolom, ha csalás ról beszélünk, akkor a termelőt és a spekulánsokat nem lehet egy lapon említeni. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Szabó Rebeka képviselő asszonynak adom meg a szót, az LMP képviselőc soportjából, rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő asszony! SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár nagy örömömre szolgál, hogy kivételes egyetértés látszik kibontakozni a Házban, mégis azért elmondanék néhány g ondolatot, amelyek talán nem hangzottak el, vagy nem elég hangsúlyosan. Mert ugye, részben Vágó Gábor képviselőtársam felszólalásaiból is láthatták, hogy mi azért alapvetően egyetértünk ezzel a törvényjavaslattal és az abban megnyilvánuló szemlélettel, ami ugye, abban nyilvánul meg, hogy a mezőgazdasági termelésből származó kockázatoknak egyoldalúan a termelőre terhelése nemcsak etikátlan, de súlyos gazdasági, társadalmi és környezeti következményei is vannak. Ez a fajta szerződéskötési módszer elsősorban a kistermelőket sújtja, és mint az indoklás is megállapítja, a termelők elszegényedésével keletkező szociális problémákat aztán az államnak kell kezelnie. Tehát azt gondoljuk, mindent meg kell tennünk azért, hogy a jelen kereskedelmi gyakorlat következménye ne tönkrement termelők, elszegényedő és elnéptelenedő vidék legyen. Az is többször elhangzott, hogy a jelenlegi kereskedelmi gyakorlat, illetve az egész struktúra tulajdonképpen nem fenntartható, hiszen a kiszámíthatatlan időjárási események miatt, vagy a kár más okból bekövetkező terméskiesés költségeit kizárólag a termelőre terheli. Bár olvashattuk a Gabonafeldolgozók Országos Szövetségének a véleményét, amelyben többek között azt is írják, hogy a kereskedők és a feldolgozók nem tudják és nem is akarják f elvállalni a termelési kockázatokat. Mi azt gondoljuk, hogy ez az álláspont nem fogadható el, mert a kockázatokat igenis meg kell osztani a termelők, a kereskedők és a feldolgozók között. Jelenleg azt látjuk, és erről már én is próbáltam többször beszélni, hogy az élelmiszerlánc egyes szereplői között nagyon aránytalan a jövedelemeloszlás, és mindenképpen olyan helyzetet szeretnénk elősegíteni, amelyben több jövedelem marad a termelőknél, akik ott élnek vidéken, és hasznosítják azt a tájat, amiben élnek. Mé gis, bár a cél jó és támogatjuk, de azért mindannyian tudjuk, hogy ez egy nehéz helyzet. Ugyanis valaki mindenképpen vesztese lesz az idei helyzetnek. Ugye, ha a zokkal kapcs árában jelenik meg az idei év miatti terméskiesés költsége, vagyis ha a kereskedő kre terheljük az időjárási események miatti gazdasági károkat, akkor emelkedhetnek az élelmiszerárak, mert könnyen lehet, hogy a veszteséget a kereskedők és feldolgozók a liszt, illetve takarmány, alapvető élelmiszerek árában fogják megjeleníteni, vagy aká r ők is tönkremehetnek. Azt gondoljuk, hogy ez is egy hátrányos következmény, illetve mint az előbb már említettem, hogyha a veszteség nem adódik tovább az értékesítési láncban, akkor az alapanyagtermelés mehet tönkre. Így tőkeszegényebbé válik a mezőgazd aság, és még kevésbé lesz képes későbbi kockázatokat elviselni. De ezek azok a dolgok, a gazdálkodók kockázata, amelyekről önök is már többször beszéltek a mai vita folyamán. Nagyon fontos, szeretném én is elmondani, bár Vágó Gábor képviselőtársam is felhí vta erre a figyelmet, hogy a vis maior esetek deklarálását nagyon szigorúan kell ellenőrizni, mert ez egyfajta ügyeskedési hullámot indíthat el, és a valamilyen oknál fogva utóbb előnytelennek bizonyuló szerződések alól akár tömegesen kibújhatnak így. Ez u gye, rossz lesz hosszú távon a gazdálkodóknak is, hiszen ha megbomlik az a, nem tudom, nevezhetjüke bizalmi viszonynak, de mégis egyfajta szokásos viszony a gazdálkodók és a kereskedők között, akkor később adott esetben
