Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az agrárpiaci rendtartásról szóló 2003. évi XVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - CZERVÁN GYÖRGY vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3110 termékértékesítési, hanem adásvételi, szállítá si vagy jogi nyelven szólva más, atipikus formájú szerződést kötöttek, amelyben vállalták, hogy a vis maior miatt meg nem termelt terményt is, ha kell, a szabadpiacon beszerzik és leszállítják. A felvásárlók egyikemásika még azt is vitatta, hogy az idei r endkívüli időjárás egyáltalán vis maiornak minősüle. Az eső természetes velejárója a mezőgazdasági termelésnek - hangzott nem egy esetben a cinikusnak is minősíthető válasz. Ebben a helyzetben voltunk, amikor Mezőhegyes és Pitvaros környékén a jégvihar az emlékezetes pusztítást okozta. Amikor áttanulmányoztuk ezeket az általános szerződési feltételeket, magunk is megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok számos esetben nemcsak indokolatlanul egyoldalú, tisztességtelen, de tárgyilagos mérlegelés szerint is a jó e rkölcsbe ütköző kitételeket tartalmazták azáltal, hogy a vis maior esemény miatti összes kockázatot gyakorlatilag a termelőkre hárították. E szerződések alapján még a kolontári gazda is fedezeti vásárlásra lenne kötelezhető. A Vidékfejlesztési Minisztérium e szerződésekkel, valamint általában a vis maior helyzettel kapcsolatos álláspontjáról két alkalommal is közleményt adott ki. Őszintén megvallva, e közlemények inkább arról győztek meg bennünket, hogy a meglévő jogi környezet inkább erősíti a gazdák kiszo lgáltatottságát, mintsem hogy megfelelő védelmet nyújtson nekik. A gazdáknak azt ajánlani, hogy ha valami bajotok van az abszolút tőke- és piaci fölényben lévő felvásárlóval, fogadjatok ügyvédet, menjetek bíróságra, tudva, hogy esetleg a következő évi szer ződést kockáztatják, jogilag igaz, de finoman fogalmazva sem igazságos. Gazdaember, még ha magában füstölög is, bíróságra nem szívesen adja az ügyet, ezt kihasználni pedig nem tisztességes. A minisztérium vezetése a Gabonaszövetség képviselőivel egyeztetés t folytatott, amelyben kértük az érintetteket az önmérséklet gyakorlására. (18.20) Jeleztük azon álláspontunkat is, amit azóta sem változtattunk meg, hogy a tárca vezetése csak a ténylegesen és önhibájukon kívül az ellehetetlenülés szélére került gazdák me llett kíván kiállni, a spekulánsok részére semmiféle erkölcsi vagy jogi támogatást nem nyújt. A kialakult helyzet megoldásának igényét csak fokozták azok a jelzések, amelyek az egyeztetést követően már arról szóltak, hogy a felvásárlók a vis maior miatt te ljesítésre képtelen gazdákkal szemben keresetet nyújtottak be a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő állandó választottbíróságnál, vagy olyan 2011re szóló szerződéseket kívántak a gazdákkal aláíratni, amelyek egy ismételt vis maior helyzet ese tében azokat teljesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorták volna. Hiszen mi a biztosítéka annak, hogy jövőre nem lesz vihar, jégverés, belvíz? Semmi. Hol itt az önmérséklet? Sehol. Teljesen egyet kell érteni a javaslatban megfogalmazott azon indok olással, amely szerint az üzleti tisztességet, a szerződéses fegyelmet, az érdekek kölcsönös figyelembevételét a köz által védendő értéknek kell tekinteni. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha végiggondolnánk azt, hogy a javaslat elfogadása még milyen tová bbi kényszerhelyzetek kialakulását előzheti meg. Mint ismeretes, hamarosan fordulóponthoz érkezünk a földmoratórium ügyében. Az is közismert, hogy a hazai agrárvállalkozások tőkeellátottsága még jelentősen elmarad azon külföldi versenytársainkétól, akik po tenciális földvásárlókként jelenhetnek meg a hazai földpiacon. Álláspontom szerint a mára kialakult helyzet akár arra is alkalmas lehet, hogy a gazdákat tömegesen és mesterségesen a gazdasági ellehetetlenülés szélére sodorják, amelyből sokan csak úgy tudná nak szabadulni, hogy földjeiket eladják, vagy annak használatával felhagynak. Végiggondolta már valaki ennek a lehetséges további következményeit? Én végiggondoltam, és számomra a lehetséges következmények felvállalhatatlanok. Más: a mára kialakult helyzet arra is rávilágított, hogy a gazdatársadalom mennyire szervezetlen. A tömegtermények piacán megjelenni úgy, hogy az egy tételben felajánlott mennyiség, mondjuk, 1000 tonnás nagyságrendű, de amikor ezt a mennyiséget olyan felvásárolónak ajánlják fel, amely csak Magyarországon több százezer, netán több millió tonna terményt vásárol fel, és a világban az
