Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Egyes büntető tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
3009 Másrészt pedig egy nagyon fontos részletre szintén felhívnám a figyelmet, ami szintén kimaradt. Szintén a 2006. őszi bírósági, ügyészségi megtorló eljárásokkal kapcsolatban egy szomorú tapasztalat volt, hogy peren kí vüli megegyezésre a büntetőeljárási törvény kártalanítási szabályrendszere nem ad lehetőséget. Tehát az Igazságügyi Minisztérium akkori képviselőihez hiába fordultak a jogsértett károsultak ezzel az igénnyel, hogy elkerüljék a bírósági eljárást, az volt a válasz, hogy a tételes, kógens értelmezés szerint nincs erre lehetőség, tehát kötelezően bírósághoz kell fordulni. Ezt is mindenképpen módosítani kell. Ami tehát viszont a belvárosi vagy nem belvárosi ügyvédi irodához való tartozását illeti egyes képviselő knek, akár éppen személyemnek is, azt mindenképpen rögzítenem kell, hogy egyrészt nem a belvárosban van az ügyvédi irodám, másrészt hogy ez mennyire nincs így, azért azt az is talán bemutatja, hogy az elmúlt években finoman szólva nem voltam haszonélvezője ennek a rendszernek, amellyel szemben nemzeti jogvédőként soksok küzdelmet vívtam. A büntetőjogpolitikai alapelvem az, hogy a büntetésnek olyan arányban és olyan mértékben kell azt sújtania, akivel szemben az megfelelő módon és mértékben indokolt. Pont az volt az elmúlt időszak legszomorúbb tanulsága, hogy a büntetőjogalkalmazás és a jogalkotás tekintetében is ezt az elvet megtörték, tehát kifejezetten az elnyomás, a megfélemlítés és a politikai leszámolás eszközeként használták. (10.40) Ez nem tart vis sza attól, hogy egyrészt olyan, például a mostani előterjesztésben fekvő büntető törvénykönyvi tényállások tekintetében Apáti István és Staudt Gábor képviselőtársammal együtt négy büntető törvénykönyvi tényállás esetében szigorítást, tehát a büntetőtétel e melését javasoljuk, így a rongálás, fogolyszökés, zaklatás esetében. Ezeket kérjük, hogy szíveskedjenek majd megfontolni, hogy támogatásban részesítsék; ezt kormánytöbbségi képviselőktől kérem, de minden képviselőtársamtól is. S ugyanúgy én is helyesnek ta rtom azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésben ezt a bizonyos idővákuumot, amiről Apáti István képviselőtársam beszélt, amely szerint 18 éves kortól nem alkalmazható jelenleg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés, ezt a különbözőséget valóban indokolt megszüntetni. Azonban - és úgy gondolom, ebben egyébként nem állok ellentétben Apáti István képviselőtársammal - az előzetes letartóztatás intézménye tekintetében is azt az alapelvet kell alkalmazni, amit egyébként a büntető jogpolitikában, tehát csak azt a személyi kört és olyan mértékben és olyan arányban kell ítélet nélkül kényszerintézkedés alá helyezni, amilyen mértékben az indokolt. A jelenlegi helyzet: mint tudjuk, pont az alkotmányügyi bizottság végrehajtást ellenőrző albizottságának Kozma utcai kihelyezett ülésén egy elég szomorú és elég kemény látleletet kapott minden résztvevő arról, hogy Magyarországon jelenleg hogyan áll ez az intézmény. 16 ezer fogva tartottnak körülbelül 30 százaléka ítélet nélkül olyan körülmén yek között tölti jelenleg, mondhatjuk azt, tulajdonképpen szabadságvesztés büntetését - aminek nem kellene így lenni, mert az előzetes intézményének nem volna szabad erről szólnia , amelyek valóban, azt gondolom, hogy a XXI. századi viszonyokhoz képest el fogadhatatlanok. Különösen az elfogadhatatlan, amit személyesen is tapasztalhatott, aki részt vett a cellák végiglátogatásán, és benézett egy fegyház- vagy börtönbüntetésre ítélt, akár emberölés miatt elítélt személy cellájába, és ugyanezt megtette, mondju k, Budaházy György cellájába benézve, azt láttuk, hogy egy előzetesbe helyezett személy esetében teljesen ugyanolyan életviszonyokat és ugyanolyan fogva tartási körülményeket találunk, mint egy emberölés miatt fegyházbüntetésre jogerős ítélettel elítélt sz emély esetében. Azt gondolom, hogy ez mindenfajta civilizált jogállamban elfogadhatatlan, és különösen elfogadhatatlan az, amit egyébként mind a büntetésvégrehajtás országos parancsnoka is megerősített, mind pedig elsősorban Csák Balázs bíró úr megerősíte tt a saját előadásában. Nem kevesebbet jelentett ki, mint hogy értelmesen és hatékonyan tulajdonképpen nem lehet bíróként alkalmazni az előzetes letartóztatás intézményét, mert a Legfelsőbb Bíróság egy olyan rendszert honosított meg - egyébként jogszabályi felhatalmazás nélkül , hogy a bizonyítékok érdemi mérlegelésére tulajdonképpen nem biztosít lehetőséget. Tehát bármit, amit a hatóság akár az olyan
