Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik):
2980 Úgy gondolom, nem biztos, hogy valóságos információn alapul az sem, hogy a g azdák elégedetlenek, hiszen miniszteri biztos került kinevezésre, a miniszteri biztos napi szinten van ott a térségben (Gőgös Zoltán: Így van!) , és tárgyal a gazdákkal, több mint 70 tulajdonossal, és ezenfelül még körülbelül 50 olyan érintettel, aki az ado tt területen földterületet bérel. (8.30) A miniszteri biztos tájékoztatása alapján egyébként minden személlyel külön, egyenként tárgyal a jövőről és arról, hogy a mezőgazdasági területek tekintetében hogyan fontos és hogyan kell, a három felajánlott variác ió közül melyiket fogja választani: tehát hogy marad és megtartja a földterületét, és további gazdálkodást folytat; vagy földcserét szeretne; vagy pedig szeretné értékesíteni. Úgy gondolom, hogy ez is jó úton halad, és valóban 30 napjuk van a gazdáknak arr a, hogy eldöntsék, hogy hogyan tovább a mezőgazdasági területek tekintetében. Én úgy vélem - és nemcsak én, hanem nemzetközi szinten is , hogy a kormány lehetőség szerint mindent megtett annak érdekében, hogy a térségben minél kisebb legyen a kár, ezekbe természetesen a lelki és az erkölcsi károkat is beleértjük. A kármentő alap tevékenységét érte kritika, ön szerint lassan végzik a tevékenységüket. Mi úgy gondoljuk, hogy kellően megalapozott döntést szükséges hozni a térségben. Egyébként most már harmadjá ra fizetnek az embereknek, az érintett családoknak közvetlen segélyt, és elkezdődött a hosszú távú kártalanítás jogi hátterének a kidolgozása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Megköszönve a figyelemfelhívását és az észrevét eleit, azt gondolom, hogy a kormány jó úton halad e tekintetben a teljes kártalanítás irányába. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Szintén napirend előtti felszólalásra j elentkezett Hegedűs Lorántné frakcióvezetőhelyettes asszony: “Közműprivatizáció Magyarországon” címmel. Öné a szó, képviselő asszony. HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetérte ö n azzal, hogy a privatizált közművállalatokat a területileg illetékes önkormányzat teljes egészében köztulajdonba visszavegye? Ilyen értelmű helyi népszavazási kezdeményezéseket indít majd a közeljövőben a Jobbik országszerte ott, ahol az elmúlt években me gkötött, felelőtlen privatizációs szerződések következményeképpen a fogyasztóknak mértéktelen közműdíjemelkedést kellett tapasztalniuk, a szolgáltatás minőségének olykor drasztikus romlása mellett. Ennek egy ikonikus példája lehet a Fővárosi Vízművek é s a Fővárosi Csatornázási Művek privatizációja, hogy azt ne mondjam, elkótyavetyélése. Mint ismeretes, 1997ben egy francianémet konzorcium vásárolta meg a Vízművek részvényeinek 25 százalékát, mindösszesen 17 milliárd forintért. A külföldi tulajdonosok d elegálhatják a menedzsmentbe a cégvezetőket, és évente kiviszik a cégből 23 milliárd forintnyi nyereségüket. Hasonló módon és értéken adták el szintén ’97ben a Csatornázási Műveket. Egy akkori képviselői vélemény szerint a főváros a jelen érdekében lemon dott a jövőről is, tudniillik akkoriban nem az osztalék volt a fő kérdés, hanem az egyösszegű, azonnali bevétel. Nem ezt hívják úgy, hogy vagyonfelélés? Vagy nevezzük inkább hűtlen kezelésnek? De lássuk, mi is lett volna az eredeti, hivatalos verzió, azaz a meghirdetett és fennen hangoztatott cél, amellyel a választópolgárokat etették. Nos hát az, hogy úgymond csak a privatizáció által megszülető piaci verseny az, amely biztosíthat igazán minőségi szolgáltatásokat, és csak ez eredményezheti a közkiadások je lentős csökkenését csakúgy, mint a szolgáltatások - figyelem, szinte automatikus - árcsökkenését. Hogyan is minősíthetnénk ezt az elmúlt évek áremeléseinek tükrében? Így: tragikomikus; vagy még inkább: közröhej. Nehéz megtalálni erre a jó kifejezést, csak hát az a baj, hogy mindannyiunk vagyonát, a közvagyont herdálták el ezek alapján.
