Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 23 (51. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Jakab István): - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
2981 Tudjuk, bebizonyosodott, hogy a privatizáció után az új tulajdonosok beépítették a közműdíj árába extraprofitjukat vagy egyes beruházásaik meglehetősen felülértékelt költsége it. Ugyanakkor azt is tényként állíthatjuk, hogy semmilyen különleges szaktudást nem hoztak a külföldi tulajdonosok, mindenesetre a vezetékek felújítása biztosan nem tartozik erősségeik közé. S az is tény, hogy a külföldiek befektetése az elmúlt években má r többszörösen megtérült, és a privatizációs szerződések még fennálló évei alatt több tíz milliárd forintnyi hasznot visznek ki még majd az országból. Láthatjuk, a privatizáció - int a vonalas közműhálózat fenntartását biztosító, egyedül üdvözítő megoldás - megbukott. A fővárosi képviselők egyébként annak idején úgy szavazták meg a privatizációt, hogy a szerződés teljes szövegét maguk sem ismerhették meg maradéktalanul. Ami ebből nyilvánvalóvá lett, az az, hogy a szerződések olyan díjképleteket tartalmaznak , amelyek garantálják az évente sokmilliárdos hasznot a külföldi tulajdonosoknak vagy az indokolt költségeknél jóval nagyobb arányú díjemeléssel, vagy közvetlenül a főváros költségvetéséből. Magyarán: mindenképpen a budapesti fogyasztók fizetik meg a külfö ldiek mértéktelen hasznát. 2010 tavasza óta jogerős bírósági döntés kötelezi a Fővárosi Önkormányzatot arra, hozza nyilvánosságra a privatizációs szerződéseket, mindeddig sajnálatosan eredménytelenül. Ajánlanám ezt szíves figyelmébe Tarlós István főpolgárm ester úrnak is. Az, aki a szerződések tartalmáról egyébként bővebb információval tudna szolgálni, azaz Atkári János - a privatizáció idején főpolgármesterhelyettes, vagy talán nevezhetnénk így is, büntetőjogi értelemben az egyik felelős, momentán Tarlós I stván főpolgármester úr személyes tanácsadója , a napokban arról nyilatkozott, hogy a csatornadíjat drasztikusan meg kell emelni, mert úgymond a környezetvédelem sokba kerül. Hát, rinocéroszok is megirigyelhetnék Atkári makeupját! Meggyőződésünk szerint az előbbiekben vázolt élősködés, azaz a rablóprivatizáció azonnali felülvizsgálatra szorul, vagyis stratégiai vagyontárgyainkat vissza kell venni a köztulajdonba, és ez lenne igazán a forradalmi változás országszerte. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében megadom a szót Fónagy János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy egy lépéssel visszamenjek, és az ön, egyébként nagyon konkrét kérdései előtt azért a kormánynak az elvi álláspontját is igyekezzem megvilágítani. Évtizede, másfél évtizede valljuk, hogy a közműszolgáltatások és az ehhez szorosan hozzátartozó nemzeti stratégiai vagyon elválaszthatatlan egymástól, és elválaszthatatlan azoktól a kategóriáktól, mint a nemzeti önrendelkezés, hiszen mind az energia, mind a víz, de egyébként kérem, gondoljanak bele, hogy az olyan, a közbeszédben ritkábban előkerülő dolgok, mint például a hulladékkezelés és feldolgozás egy ország mindennapjait, egy nemzet létét tudja megnehezíteni, ha az nem megfelelő tulajdonosi struktúrában nem megfelelő állami kontrollal műkö dik. Tehát a nemzeti önrendelkezésnek ezek nagyon fontos, elválaszthatatlan, fundamentális elemei. A másik az ellátási biztonság. Egy valamit magára adó kormánynak elsőrendű kötelessége, hogy az ország lakosságának ezen szolgáltatásokkal biztosított alapé letfeltételei - energia, víz, nem sorolom, pontosan tudják - kiszámíthatók legyenek, és nagy biztonsággal jusson hozzájuk mind az állampolgár, mind a gazdaság. A harmadik, legalább ennyire fontos rész, amire ön a felszólalásában is utalt, mindezeknek a szo lgáltatásoknak a megfizethetősége, tehát az ország polgára ezekhez a közszolgáltatásokhoz hozzájusson.
