Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - BURÁNY SÁNDOR (MSZP):
2696 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Kétperces reagálásra következik Nyakó István, az MSZP képviselője. NYAKÓ ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Én Latorcai képviselőtársamat múzsának definiáltam, nem akartam apro pónak mondani. Ilyen szempontból egy gondolatsor indult el bennem, valóban használta egyébként képviselő úr a nemzetellenes szót, méghozzá a következő gondolatsorban, és le is zárom, legalábbis magamban, Latorcai úr folytathatja. Giesswein püspök írta azt valamikor a ’20as évek elején: “ahol nincs társadalmi igazságosság, ott nincs társadalmi béke”. Ez a költségvetés, ami előttünk van, a társadalmi igazságtalanság költségvetése. Gondoljon csak bele abba, hány száz milliárd forintot adnak oda a gazdagoknak, és ezzel szemben mennyit kapnak nemcsak a szegények, hanem az átlagkeresetűek is. Az idézett ’96os püspöki kari körlevélnek pedig az a címe, hogy “igazságosabb és békességesebb emberi világért”, talán így hangzott. Tényleg ajánlom figyelmébe. Köze nincs a 2011. évi költségvetésünkhöz annak az írásnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Visszatérünk az előre bejelentett felszólalók köréhez. Felszólalásra következik Burány Sándor, az MSZP képvi selője; őt követi majd Horváth Zsolt. Képviselő úr, öné a szó. BURÁNY SÁNDOR (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Három szempontból szeretném elemezni a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot: közgazdasá gi szempontból, társadalmi hatását tekintve és harmadszor jogi megalapozottságát tekintve. Nos, ha az első szemponttal kezdem, és közgazdasági szempontból vizsgálom ezt a költségvetést, akkor meg kell állapítanom, hogy közgazdasági szempontból ez a költség vetés egy felelőtlen költségvetés. Felelőtlen költségvetés, mert úgy oldja meg a pénzügyi egyensúlyt, hogy a kiadásokon erőteljes és tartós lefaragást hajt végre, és ezt olyan bevételekkel pótolja, amelyek a végtelenségig nem folytathatók, néhány év múlva ezeknek a bevételeknek a forrásai kimerülnek. Magyarán, azt a lyukat, amit az adócsökkentéssel, a legmagasabb jövedelműek adójának csökkentésével ütöttek a költségvetésben, és ez egy tartós lyuk lesz 2011ben, 2012ben, 2013ban, és folytathatnám az idősor t, olyan bevételekkel ellensúlyozzák, amelyek néhány év múlva már nem szedhetők be, akkor sem, ha a kormány ezt tervezné. Akár a különadókat tekintjük, akár a magánnyugdíjpénztári megtakarítások elvételét, ezek a bevételi források idővel kiapadnak, viszon t marad az a tartós lyuk, amelyet az adóbevételek lefaragásával ütöttek a költségvetésen, és még egyszer mondom, úgy, hogy a legmagasabb jövedelműeknek kedveztek ezzel a lépéssel. Közgazdasági szempontból tehát a benyújtott költségvetési javaslat felelőtle n. De nézzük, hogy milyen társadalmi hatását tekintve! Nos, azt kell mondanom önöknek, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy társadalmi hatását tekintve ez a költségvetés igazságtalan. Mélyen igazságtalan! Ez egy olyan költségvetés, amely a hozzá kapcsolódó adó törvényekkel együtt a legkisebb jövedelmű munkavállalók bevételeit, otthoni bevételeit, háztartási bevételeit kurtítja, adóterheit növeli, miközben a legmagasabb jövedelmű munkavállalók terheit nagymértékben csökkenti, milliós jövedelmek fölött, ha netán n agycsaládos, jól kereső emberről van szó, havonta több százezer forint marad a család kasszájában, miközben nagyon sokan élnek ebben az országban minimálbérből. Egyetlen ember adóit csökkenti havonta olyan összeggel, amely jövedelmekről egy minimálbért ker eső ember még csak álmodni sem tud. Meg kell mondanom önöknek, nemcsak az az igazságtalan, hogy ilyen mértékű erőforrást fordítanak a legmagasabb jövedelműek adócsökkentésére, hanem az is mélyen igazságtalan, hogy a kis keresetű emberektől pedig elvesznek. Ráadásul egy olyan családtámogatási rendszert vezetnek be, amelynek teljes kedvezményét a legalacsonyabb keresetű családfenntartók nem tudják igénybe venni.
