Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KUKORELLY ENDRE (LMP):
2689 Mint például, idézek: “új ösvény, elkorhadt fák kiirtása, úttörés áthatolhatatlan területeken, most formálódó új világ”, hogy “sikeres nemzetet csak sikeres emberek” satöbbizésével satöbbizik, ehhez hasonló laposságok. Meg az olyasmi képzavarok , hogy “A siker soha nem lehet egy adat, csak a megélt valóság.” Kicsit a körmükre néznék a beszédíróknak, de mindegy. A költségvetés ugyanis, amint könyvbe kötik, megvan. Az ellenzék szorgos háborgását a kormánypárt lezsibongja. Bárki hiába kárál, a többs ég bealszik: ellenzék énekel, kormánypárt unatkozik; ellenzék taszigál, kormánypárt nevetgél. De mégiscsak vita. Ahogy Pálffy István képviselőtársam előállt ezzel a dodzsemmetaforával, ez, lássuk be, nem egészen stimmel. A dodzsem pont arra van, hogy ütkö zzön, tehát sehol sem lehet ütközni, kivéve a dodzsempályán, ezt mindenki tudja, nyilván te is ültél eleget dodzsemben, pont ez a lényege a dolognak, az ütközés. Ezzel együtt áll fönn ez a helyzet, hogy a kormánypárt unatkozik, míg az ellenzék ütközik vele , nincs mese. Vagyis van mese, de én nem ezért mesélek. Elmesélem, miért mesélek. Egykor, a rendszerváltás idején - vagy minek nevezzem? - a németek egyszerűen Wendének, fordulatnak mondják, barátikollegiális, mondjuk így, íróművész körö kben sokan hitték azok közül is, akik addig, bár igazi rosszkedvvel, sokat politizáltak, hogy no végre, ezután ilyesmivel, közügyintézéssel nemigen kell foglalkozniuk. Hanem egyéb, azoknál a dolgoknál igazán sokkal fontosabbakkal: szabadság, szerelem s a t öbbi. Mind nem is sorolnám: élet, egészség, halál; szeretteink; nők és futball, Mozart és Hölderlin, sajt- és sajtóválaszték. Mert jönnek a profik, felkészült, jól fizetett, ügybuzgó technokraták, akik intézik hadügyi, pénzügyi és kutyapiszokeltakarítási ügyeinket. A közért való beszédből finoman kivonódik majd mindenféle ideológia, a “mi tudjuk, hogyan élj optimálisan” helyett a “mi tudjuk, hogyan lehet optimális feltételeket teremteni az életedhez” kerül előtérbe, megképződvén a belátás: nemzet és haza i gazi szellemilelki vállalkozás, és a kultúra mindehhez az alap. Nem hab a tortán, nem maradék, épphogy minden emberi reláció a kultúra maradéka: gyermeke, ijafia. Hogy a kultúra szervezi a közösség életét. Ehhez képest - hallgatván itt rendre a költségve téshez való hozzászólásokat - a kultúra szó jószerivel el sem igen hangzik. Ez alig minősíthető. Minősíthetetlen. Minap küldte át Reményi József Tamás barátomkollégám a debreceni irodalmi napokon elhangzott, a magyar irodalmi folyóiratkultúráról szóló ta nulmányát, amelyben egy 1984es folyóiratalapítási kísérletet elemez, amelyben magam is alaposan részt vettem volt amúgy, és most leesett állal olvasom e több mint negyed évszázados história politikai hátterét, az irodalom kiváltotta hajdani heveny izgalm at. Csak pár dolgot idézek, viccből; hogyaszondja: létezett olyan, hogy minisztériumi megbízott, bizonyos Baczoni. Van még itt a Házban, aki emlékszik erre a névre talán. Aki azt írja bizonyos kedves Balogh elvtársnak az MSZMP KB illetékes osztályára: “Kér ésedre összefoglalom a József Attila Kör folyóiratával kapcsolatos véleményünket.” És összefoglalja 1987 júniusában, két és fél év múlva foglalja össze, mivel még mindig azon izgulnak az elvtársak, hogyan lehetne elsumákolni a dolgot. Bizonyos Bányász elvt árs, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke bizonyos Radics elvtársnőnek - ő nem tudom, kicsoda , az illetékes KBosztály vezetőjéhez írt levelét a margón a következő kézírás kommentálja. (9.00) “Javaslom, hogy Lendvai elvtársnő keresse fel Bá nyász elvtársat, és tájékoztassa álláspontomról. Még jobb lenne, ha az APO” - így hívták, Agitációs és Propaganda Osztály - ”és a minisztérium bevonásával Bányász elvtárs egy megbeszélést hívna össze, amin osztályunk részéről Balogh elvtárs vagy Lendvai el vtársnő vegyen részt. Aláírás: Knopp” s a többi. Mennyi név, mennyi hivatal, osztály, alosztály és ügybuzgás, ugye?
