Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KUKORELLY ENDRE (LMP):
2690 Mindebből számomra most már - mert akkor korántsem - a legérdekesebb az, miféle fontossága volt egy szigorúan irodalmi lapalapítási kísérlet nek. Enyhén szólva sem kívánnék vissza semmit az odafigyelésnek ebből a fajtájából, mégis elképeszt, hogy ma, szabad világunkban az, amit mind közönségesen magas kultúrának nevezünk, mennyire nincs a politika, a tisztelt Ház horizontjában. A kultúrát, láss uk jól, feladták a döntéshozók. A legmélyebb, hatékonyabb közösségstrukturáló kihajózott a közös ügyekkel foglalkozók szemhatáráról. Ez öngyilkos dolog. Az LMPvel kapcsolatban például legvidámabb számomra épp az a kulturális zavarodottság, ahogy mások, a szokásos dichotóm szerkezetben mozgó politizálók viszonyulnak hozzá, mivel az nem a szokásos leosztásban, nem a bevett gyűlöletparadigmában, az ellenségképzés reflexe szerint működik, és nem a nettó mindent tagadás elve mozgatja, hanem - ahogy Bocskai Ist ván mondotta volt - a dolgot magát nézi. Álláspontját a helyzet mérlegelésével alakítja ki, a politika számára kulturális kérdés. Arisztotelész Herméneutikája óta tudható, hogy a beszéd aktus, nem pusztán az információt közvetíti, hanem cselekvés is. Ennek megfelelően az LMP nem csupán mást mond, de másként is mondja. A szocik kultúrpolitika iránti - így nevezték hajdan, és nagyon rá voltak izgulva - érdeklődését mára a közömbösség váltotta fel, erről sokszor volt alkalmam meggyőződni az elmúlt években, pél dául a Szépírók Társasága elnökeként. A Jobbik kulturális orientációja Wass Albert és Herczeg Ferenc föléneklésére korlátozódik, és például a nemzetiségi színházakkal kapcsolatban cigányozásba fullad. Pedig felhívnám a figyelmüket arra, hogy az imént idéze tt Dantét Babits Mihály által tercinákban átültetett fordítása mellett Szabadi Sándor remek prózafordításában is olvashatják a Püski Kiadó jóvoltából. A Fidesz kultúrához való viszonya pedig - hát, az súlyos! Az látszik, hogy a kultúra kényelmetlen ballasz ttá vált számukra. Van ez a populáció, művészek meg ilyesmi, és nocsak, a java nem paríroz! Tehát le velük, úgyis elég sértett és frusztrált lép majd a helyükre. És kicsoda mondja meg, hogy miért pont a java a java? Minisztérium nincs. A Balassi Bálint Kul turális Intézetet más tárcához pakolták, az államtitkár pedig - noha képes arra, hogy már az interpelláció elhangzása előtt válaszoljon - láthatólag nincs beavatva az ügymenetbe. De nézzünk néhány adatot a költségvetésből! Az önkormányzatok által fenntarto tt intézmények csaknem 12 milliárdos támogatási összege nominálisan nem változik, valamivel nő a közgyűjtemények és valamivel jobban a művészeti intézmények támogatása. A “művészeti tevékenységek támogatása” soron viszont 72,5 százalékos zsugorodás látszik . Növekszik az egyházak kulturális támogatása, és csökken a cigány művészet támogatása; az egészet nézve aprópénzekről van szó, az irány viszont, amit jelez, csöppet sem komikus. Míg - helyesen - létrehozza és 2 milliárddal támogatja a kormány a Magyar Nem zeti Digitális Archívumot, elvéve 100 milliót, egyszerűen megszünteti a PANKKKot - a program a nemzeti kortárs könnyűzenei kultúráért. Miért? Gyanús a magyar rockzene? A Magyar Mozgókép Közalapítványtól pedig 4 milliárd 85 milliót von el, 1 milliárd 35 mi llió marad, ami arra sem elég, hogy a már leforgatott filmek pénzügyeit rendezze. Megjelenik viszont - nini! - 2 milliárd a magyar film támogatására, amin ki tudja, miféle népszínműves, álnemzetiszín pántlikák libegnek majd, miféle, a Széchenyifilmhez fo gható giccshalmazok készülnek. “Filmszakmai támogatások” címen is - mi ez? - 175 millió van beírva. Tisztelt Ház! Ez nem nagyon jó így! Nem gondolom magam az igazság birtokosának, de úgy látom, alaposan el van tévedve, aki ennyire belebarmol abba, amihez n em ért. Vagy túl ért, mert okkal, ok nélkül meg van rá sértődve - a Rainer M. János vezette ’56os Intézetre és az egész alternatív színházi szcénére, nem angazsálódott írókra és filmesekre. Ezt nem kéne! Így revolverhez kapni, ha azt a szót hallják, hogy kultúra. Hanem kis vidám váltást, változást az életmódban! Olvasni, amit eddig olvasás nélkül eleve nem szerettünk, megnézni Mundruczó filmjét, hallgatni a Bëlga együttes politikus CDjét, és elmenni legalább egyszer a Szkénébe, Pintér Béla színházába. Ha ez megvan, akkor talán senki nem fog a parlamenti patkóban hátsó felével a már bent ülők előtt
