Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
2685 azt valahogy kifizetni. Semmi másként nem érhető el, kizárólag a munkával. De hogy hasonló összevetéseket tegyünk még, az a bizonyos kockázati felár, amit szoktak a befektetők figyelni, az most Írország esetében 6 százalék, Magyarország esetében 3, tehát ilyen szempontból is kétszer j obb pozíciót értünk el, mint a hivatkozási alapul szolgáló mintagazdaság. De hogyha továbbmegyünk az írországi példával, akkor ott még mindig a recesszió irányába tartanak, míg a 2010. évi harmadik negyedéves GDP 1,6 százalék volt, nyilván elsődleges számí tás szerint és a naptárhatást még nem figyelembe véve. De láthatóan éppen a másik irányba megyünk, mint olyan európai gazdaságok, amelyekre hivatkoztak. Hogy ne is folytassuk azzal, hogy mi a helyzet Görögország után Portugáliában vagy Spanyolországban, am elyeknek a számaitól még igencsak rettegnek a brüsszeli Európai Bizottság szakemberei és az Európai Unió pénzügyminisztere. Hadd mondjak néhány olyan összehasonlítási alapot, ami a brit költségvetéssel hasonlítja össze a mi eredményeinket. Tisztelt Képvise lőtársaim! A híres brit deficit 10 százalék lesz 2011re. Ott áprilistól kezdődik a költségvetési év, tehát a márciusi számoktól, a márciusi vitától előre retteg hatvanegynéhány millió brit állampolgár, mert igencsak nehéz helyzetbe kerülnek. Ott többek k özött az áfanövekményt 17,5ről 20 százalékra viszik majd fel a tervek szerint a britek, kényszerűségből, mert a bevételeket növelni kell, az európai szinten, igaz, nem az eurózóna szintjén, hiszen az angol fontról beszélünk, de 10 százalékos hiányt valaho gyan nekik is pótolniuk kell. Hangsúlyozom, ezzel szemben jövőre mi 2,94 százalékot tervezünk, és biztonságosan finanszírozzuk. Óriási különbség! De a brit állami szféra kiadásai 80 milliárd fonttal lesznek csökkentve 2011re. Ez olyan nagyságrendileg, min thogyha - számításba véve a két méretet is, a két országot és a bürokrácia méreteit - egy 100 milliárdos vágás történne azonnal az államháztartásnak az állami kiadások oldalán. A bürokráciát 20 százalékkal kívánják csökkenteni NagyBritanniában, tisztelt k épviselőtársaim, 20 százalékkal, ami ismét csak legalább négyszerese annak, mint amit a 2011es költségvetésből kiolvasunk, az a 2535 ezer fő, amelyik durván 5 százalékot jelent, és nagyjából a természetes fogyással, a nyugdíjba vonulással az államigazgat ásban Magyarországon várható. Ismét látható, hogy ez nagyon jelentős pozíció a mi javunkra. Nos, negyedikekötödikek vagyunk a rangsorban, és ez aligalig kerülhet elő a vitákban, Matolcsy György miniszter úr mondta az expozéjában, mögöttünk van huszonháro m európai uniós ország és legalább harminc európai ország ilyen tekintetben. Úgyhogy erre is gondoljunk, amikor ezek a viták zajlanak, hogy ugyan szembe lehet menni mindenféle számok vagy érvek nélkül ezzel a költségvetéssel, de ez, mondom, olyan, minthogy ha ezt a dodzsemet valami idétlen, öncélú módon nekikormányoznánk egy biztonságosan haladó iránynak. És még egy olyan pont, egy olyan szemlélet vagy szempont, ami, úgy látom, hogy eddig nem került elő, és ez megint egy riogatással, egy ilyen vészmadárkárog ással foglalható össze, ez a bizonyos multinacionális cégek, a különböző különadókkal, válságadóval sújtott szektorok áremelése, hogy majd azt érvényesítik az áraikban, a szolgáltatások árában, és hogy majd azt a lakosság fizeti meg. Ez hangzik el folyamat osan, hogy valamivel próbálkozni fognak, és, tisztelt képviselőtársaim, azért bizonyos fokig ezt látjuk, hogy persze, próbálkozni fognak. Az nem jelenti azt, hogy ez a próbálkozás sikeres lesz, az nyilván nem jelenti azt, hogy ezeket a különadókat, válsága dót, ennek a terheit teljes mértékben, száz százalékban a lakosságra, a fogyasztókra lehetne terhelni; talán kismértékben igen. No de kérdezem én: miért is ne csökkenhetne egy kicsit a fogyasztás? Az a felesleges fogyasztás, ami mondjuk, a telefóniában a l akossági szokások folytán kialakult, miért ne csökkenhetne egy kicsit? Ha néhány százalékos fogyasztáscsökkenéssel, amikor az ember megnézi a telefonszámláját, és azt mondja, hogy hoppá, ezt ki kell fizetnem, akkor miért is ne figyelnék oda, hogy egy kicsi t racionálisabban és gazdaságosabban telefonáljak, és a házi költségvetés ne arra fordítódjék? Na de miközben nőnek a szolgáltatások árai és némileg csökken a fogyasztás, összvolumenében, nominálisan ugyanannyi marad a forgalom, tehát a jövőre beszedhető k ülönadó, válságadó mértéke
