Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PICHLER IMRE LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
2684 költségvetést még nem fogadott el, nem szavazott meg, azért azt érzékeli az ember ezekben a vitákban, hogy sokszor olyan érvek nélkül, olyan alátámasztás nélkül mennek neki ennek a költségvetésnek, a 2011es, a megújulás éve költségvetésének, hogy az elképzelhetetlen, szinte hihetetlen. Ritka az egyébként - hadd reagáljak gyorsan Lendvai Ildikó képviselőtársunk vitában elhangzott számaira , hogy ilyen alátámasztá ssal szólaltak volna meg, bár ő maga is hozzátette, hogy kvázi kötelezettséget tartalmaz az az alkotmányi passzus, amelyre hivatkozott. Döntsük el akkor, hogy kvázie, vagy tényleg kötelezettség! Szóval, úgy érzé keltem, hogy egy olyan hasonlattal írható le a vita menete, mint hogyha egy dodzsemjátékteremben vagy ilyen dodzsempályán volnánk, ahol megy a kormány előterjesztése szerinti költségvetés érveinek képviselete egy normális rendben körbekörbe, ahogy egy dod zsemben normális ember közlekedik - ha egyáltalán beül , ezzel szemben pedig vannak nagyon sokan önök közül, lehet, hogy éppen nem ülnek most itt, de vannak nagyon sokan, akik szándékosan folyton belekormányoznak és ütköztetnek, teljesen értelmetlenül, ez ekkel az egy irányba tartó érvekkel, minden ráció nélkül, csak azért, hogy ott egy fölösleges ütközés kerüljön elő, ráadásul balesetveszélyt is okozva. Én is választottam egy ilyen dodzsemet, beülök egybe, és megpróbálom ezt a költségvetést egy kicsit euró pai kontextusba is helyezni, hogy lássuk azt, hogy mire vagyunk képesek Európában, az Európai Unióban, és mire vagyunk képesek ebben a nagyobb, kontinentális közösségben a költségvetés dolgában. Ezek a szembe érkező hangok, sirámok, panaszok, szirénhangok, mindenféle siránkozás, fenyegetések, a veszélyek majd 2013ra, ’14re való kivetítése, az ördög falra festése, ezek jönnek szembe velünk. (8.30) Úgy tűnik, mintha a kormány képviselőinek, mintha a kormánypárti képviselőknek itt valamiért különösképpen véd ekezniük kellene a 2011es költségvetés kapcsán, holott éppen azt az állampolgári érdeket, éppen azokat az embereket védjük meg, akiket az a korábbi gazdaságpolitika hozott olyan helyzetbe, amelyet önök képviseltek és önök valósítottak meg - hogyha egyálta lán azt annak lehet nevezni. Úgyhogy semmi okunk, tisztelt képviselőtársaim, semmi okunk arra, hogy védekezzünk, erre a költségvetésre igenis büszkének lehet lenni, és különösen hogyha ezt az európai számadatok egyikmásikának fényében nézzük meg. Mert azt hiszem, egyikünk sem és önök sem szeretnének ma Dublinban ülni, mondjuk, egy ilyen parlamenti vitán, nem szeretnének Írországban részt venni egy ilyenen, igencsak kellemetlen volna. Az Európai Unió és a Valutaalap küldöttsége ma Dublinban, az ír miniszter elnökkel tárgyal, nem kevesebbről, mint egy 80 milliárd eurós bankmentő csomagról. Az a csomag, amelyet az önök ténykedése következtében kellett 2008 őszén fölvenni, illetve megnyitni, az a hitelkeret 22 milliárdos nagyságrendű volt. Az, hogy ez a költségv etés 2011re az államháztartási hiányt 2,94 százalékra állítja be, az azt jelenti, hogy a megújulás éve stabil gazdaságot is kínál, szemben azzal, ami itt korábban volt. Hiszen a 22 milliárdhoz képest vannak olyan országok az Európai Unióban, ráadásul az e urózónában, ahol ennek a háromszorosárólnégyszereséről beszélünk. Megjegyzem, hogy míg 2010ben 3,8 az államháztartási deficit, addig Írországban, a híres kelta tigrisek országában strukturálisan 12, és hogyha hozzászámítjuk ezt a bizonyos, a bankmentő cs omaghoz szükséges összeget, akkor 3032 százalék a GDPből erre fordítandó. Horribilis szám, tisztelt képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy az ilyen értelmű pozíciónk, és akkor most nyilván tekintsünk el az ország adósságállományától, de az ilyen értelmű pozíciónk tízszeres mértékben kevesebb, sokkalta jobb, mint egy vezető gazdaságnak, mint egy robbanékony, dinamikus gazdaságnak föltüntetett és kikiáltott Írország esetében az sokáig látszólagosan volt. Igaz, hogy hozzá kell tenni persze, ott az a bankrend szer problémája, de a végén úgyis az állampolgárok fizetik meg. Ez itt, Magyarországon is többször szóba került; oly mindegy, hogy honnan keletkezik a hiány, a végén mégis az állampolgároknak, nekünk kell a zsebünkbe nyúlni és
