Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 18 (49. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
2682 jövedelmét kell számítani, zárójel bezárva. Átlag Jóska papája a magyar átlag körül, tehát havi 200 ezer forint körül keres. Ő állami gondoskodás címén, valóban a két pont között, körülbelül havi 10 ezer forintot érdemel az államtól. Még egyszer mondom a számokat: munkavállaló szülők, mindenhol három gyerek, csak, ahogy ez az életben van, papa különböző mértékben keres. Mit kapnak ők az alkotmány előbb említett 70. és 67. §ában kvázi kötelező vé tett állami gondoskodásból? Nagy Jancsi 33 ezret, Átlag Jóska 10 ezret, Kis Juliska, akit pedig ezer nehézség nyom, és sajnos fog nyomni később az életben is, körülbelül havit 700 forintot. Hogy van ez? De ha már a gyerekek példáját vesszük: szintén az alkotmány mondja ki a szülőnek azt a jogát, hogy megválaszthatja gyermeke neveltetését. Ezt a jogot egyébként minden európai laikus állam többek között úgy szokta teljesíteni, hogy biztosítja a világnézetileg semleges állami vagy önkormányzati oktatási int ézmény elérhetőségét, nyilván költségvetési lehetőségeihez mérten. Sérül ez a jog is. Félreértés ne essék, tudom - és ez a tegnapi vitában is elhangzott , hogy az Állami Számvevőszék véleménye miatt az egyházi közoktatási intézmények bizonyos kárpótlásra szorulnak, ki kell pótolni azt, amit egy másfajta, ezek szerint rossz számítás miatt nem kaptak meg. Egy szavam sincs ez ellen, ami jár, az jár. Sőt, azt is tudom, hogy az egyházi iskolákban kitűnő munkát szoktak az esetek többségében végezni. Megjegyzem, szerintem ugyanilyen kitűnő munkát végeznek az önkormányzati intézmények pedagógusai is. Nos, mi történik? Az egyházi közoktatási intézmények nemcsak ezt az úgynevezett kárpótlást kapják meg - mondom, ez természetes , hanem ezen felül is nő a támogatásuk. Ez nem baj, sőt jó, ha az önkormányzati közoktatási intézmények támogatása is ugyanilyen szinten tud nőni. De nem ez történik. Az egyházi közoktatási intézmények támogatása körülbelül 5,6 százalékkal nő - helyes, örülök neki , ámde az önkormányzati oktat ási intézmények támogatása meg több mint 3 százalékkal csökken. (8.20) Nem az egyházi intézményektől akarok levenni, azt mondom: érvényesíteni kell a szülő jogát az általa választott, adott esetben tehát a világnézetileg semleges neveléshez. Egyetlen olyan pont van, ahol az önkormányzati közoktatási intézmények támogatása növekszik - pontosabban két pont van, bocsánat. Az egyik: növekednek azok a keretek, amelyekből éppen az egyháznak esetleg átadandó intézmény átadási költségeit kell fedezni. Tudjuk, jogil ag simává tették nekik az átadás útját, még valamikor a nyár elején elfogadott törvényekben. Egy másik, ahol növekszik az önkormányzati közoktatási intézmények költségvetése, az a pedagógusok bizonyos személyi költségei, amelyek a számítások szerint összes en arra elegendők, hogy a tervezett 510 százalékos létszámcsökkentés anyagi terhét fedezzék. Minden másban az önkormányzati iskolák, óvodák költségvetési támogatása tehát névértékben több mint 3 százalékkal, ami azt jelenti, hogy reálértékben több mint 6 százalékkal csökken. Mit tesz ilyenkor az önkormányzat? Én is azt tenném, képviselő urak és hölgyek, ha nem tudom fenntartani az iskolámat, de megvan a pénzem az egyháznak való átadásra, és ott a gyerek több támogatásban, jobb anyagi kondíciókban részesülh et, akkor bizony úgy átadnám azt az iskolát, mint a pinty. Nem hibáztatom tehát az önkormányzatokat. De hibáztatom a költségvetésnek azt a logikáját, ami szinte rákényszeríti egy amúgy is ezer bajjal küszködő kistelepülés önkormányzatát, hogy esetleg egyet len iskoláját adja át. Ideális eset, hogy van ilyen is meg olyan is, de amikor ezt nem tudjuk biztosítani, akkor éppen a szülő joga érvényesítése érdekében a világnézetileg semleges intézménynek mindenképpen ugyanolyan feltételeket kell biztosítani, mint a másiknak. Ezek után hab a tortán a gyerekek jogait illetően, és talán csak szimbólumnak tekinthető, hogy mi történik a gyerekszegénység ellen küzdő műhellyel, a “Legyen jobb a gyerekeknek” kutatóközösségével. Ezt a kutatóközösséget a költségvetés gyakorla tilag felszámolja: a költségvetését a felére csökkenti, és kizárólag személyi költségekre engedi felhasználni. Hogy működik egy olyan műhely, egy olyan kutatóközpont, ahol egy darab géppapírt nem vehetnek meg,
