Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik):
2457 Tudjuk, a költségvetés keretein kívülről érkezik majd támogatás, de a kormányzat meghirdetett törekvésének az előterjesztésből is ki kellett volna érződnie. Bár a turisztikai iparág erősen hasonlít az autóiparra, a beszállítók tárháza óriási, a fejlesztési pénzeket jobban is megpántlikázhatták volna. Tisztában vagyunk azzal ugyanakkor, hogy a turizmus támogatásának, nem is nagyon áttételesen, része minden olyan forint - nem is kevés , ami például a közlekedés infrastruktúrájának fejlesztését szolgálja, hiszen ez alapfeltétele mindenfajta helyváltoztatásnak. Ne tagadjuk azonban a lényeget: a legnagyobb támogatója a turizmusnak az a polgár, jelen esetben munkavállaló lehet, akinek marad annyi jövedelm e az erszényében, hogy végre elinduljon valahová enni, inni, pihenni. Az új kormányprogram két vezérfonala volt a foglalkoztatás növelése és a gazdaság élénkítése, amelyek egymástól nem elválaszthatóak. Ehhez képest több tízezer közalkalmazott elbocsátását helyezték kilátásba az elmúlt hetekben kormányzati szinten. Ez a sok tízezer ember nem biztos, hogy azonnal munkát fog magának találni, nemhogy utazzon bárhová kikapcsolódni. A sok munkanélküli púp lesz az élénkítésre váró gazdaság hátán. Abból, hogy az a dótörvények módosításával több pénzt kívánnak a családoknál hagyni, a gazdaságélénkítés még közvetlenül nem vezethető le. (17.20) Úgy gondolom, hogy a kivéreztetett családok az esetleg a zsebükben maradó pluszjövedelemből a sebeiket fogják egykét évig nya logatni, ami azt jelenti, hogy a hatalmas felvett hitelállományuk tehertételét próbálják ezzel a pluszjövedelemmel mérsékelni. De bízzunk a magyarok újra feltámadó vándorlási szokásaiban! Az olyan sokat emlegetett új Széchenyiterv hivatott Magyarország jö vőbeni gazdasági programjának lerakására, hiszen alcíme is a talpraállás és felemelkedés fejlesztéspolitikai programja. Ebben a programban első helyen szerepel a gyógyító Magyarország, egészségipar. Értjük és elfogadjuk az egészségipar definícióját, azonba n annak turisztikai vonala teljesen rátelepszik a turizmusra, szinte csak egészségturizmusról, gyógyturizmusról szól az anyag. Ez a Széchenyiterv mint váz, mint vitairat, még egyáltalán nincs kész, ez munkaanyag. Reméljük, a gyógyturizmusról a hangsúly át tolódik a szektor más ágazataira. Mi a kifogásunk a gyógyturizmus prioritásával? Bár fontos terület, sajnos sok a rászorult is, de egy átlagjövedelmű magyar embernek ez megfizethetetlen, márpedig kinyilvánított kormányakarat a belföldi kereslet fellendítés e, lásd Széchenyipihenőkártya. Sajnos nem tudjuk a gondolatot lerázni magunkról, hogy nem a gyógyszeripar lobbija áll a háttérben. A Jobbik azt mondja: inkább aszalt szilva, mint hashajtó tabletta - már ha érthető a hasonlat. Visszaté rve a mai magyar valósághoz: jelenleg 400 ezer foglalkoztatottal a GDP 67 százalékát adja a turizmus, ahol az összes foglalkoztatott körülbelül 8 százaléka dolgozik. Közvetett módon a turizmus ennél nagyobb jövedelmet termel, a GDP majdnem 10 százalékát, a foglalkoztatottak majd 13 százalékának segítségével. A turizmus nemcsak a létrehozandó egymillió új munkahely harmadát adhatja, de segíthet abban is, hogy a 900 ezer főre becsült szakképzetlen munkaerő is elhelyezkedjen. Ezek a számok, a stratégiai fonto sság és a meglevő szabályozatlanság már nagyon megkívánja, hogy jogszabályt alkossunk az ágazatról, megszülessen a turizmusról szóló törvény. Az üdülési csekk polgári változatát időközben Széchenyipihenőkártya névre keresztelték. Bár az eredeti koncepció hangsúlyos része volt, már nem igaz a juttatáshoz eredetileg tervezett utólagos, a munkáltatók által igénybe vehető 50 százalékos adóvisszatérítési elem. Az eredeti elképzelés szerint a juttató a támogatás mértékének 50 százalékát a következő évi társaság iadóalapjából levonhatta volna. Ez éppen azért kerül bele a koncepcióba, hogy a rekreációs támogatás nyújtásában a kis- és közepes vállalkozásokat is minél inkább érdekeltté tegyék. A pihenőkártya bevezetését a munkáltatók számára ugyanakkor vonzóvá teszi , hogy az felfogható a lehető legolcsóbb tizenharmadik havi juttatásként, hiszen csupán 16 százalékos szja terheli, egyéb járulék nem, ami mindenképpen segíteni fogja új kafetériaelemként való elterjedését. Ezzel az eszközzel ugyanis jóval magasabb juttatá s - a nettó bér 10 százaléka, de legfelejebb 300
