Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ERTSEY KATALIN (LMP): - ELNÖK (Jakab István): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
2422 hogyha ez a költségvetés ilyen állapotban ma rad. A következményeket aztán tudjuk, mert részben a miniszterelnök, azt követően pedig a felelős miniszter jött bevert orral haza, és tette azt a meglepő kijelentést, hogy mindenképpen tartani fogja a kormány a 3 százalékot. Rozgonyi képviselőtársam szólt ennek a vonatkozásairól, én ezt most nem tenném. A 3 százalék azért vált egy kulcsfogalommá, mert ez aztán, ez a szám aztán az, aminek követnie kellett azokat az egészen elképesztő költségvetési műveleteket, amelyeknek az eredményét most itt látjuk az asz talon. Hozzáteszem, hogy ha a politikai előkészítés - már ha ezt, amit elmondtam, annak lehet nevezni - korai volt, akkor el kell mondani, hogy a szakmai előkészítés meg késői; késői azért, mert mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzati választásokig a kor mányzó erők semmit nem akartak kezdeni a költségvetéssel, szakmai munka ebben nem folyt, inkább határidőket módosítottak az adó esetében a benyújtáskor, és láttunk egy olyan fura helyzetet, amikor a Háznak előbb a költségvetés került beterjesztésre, azt kö vetően pedig a költségvetést megalapozó törvények, ami elképesztően logikátlan módon próbál meg itt valamiféle irányt mutatni abban, hogy hogyan tárgyaljunk ezekről az ügyekről. Tisztelt Ház! Ennek a költségvetésnek Matolcsy úr szerint a konszolidáció az a laptétele - a mi véleményünk szerint pedig a jövőtlenség. Az egy felelőtlen elképzelés, hogy innenonnan, sumákban előadott járuléknövelésből, einstandolt járulékbefizetésből, rosszul becsült állami nyugdíjba átvonuló emberek vagyonából be lehet tömni olya n lyukat, amely ennek a költségvetésnek, az azzal kapcsolatban lévő adópolitikának és az ezt tükröző társadalompolitikának is része, márpedig annak, hogy egy torz adórendszerért kell ezeket a - hadd fogalmazzak így, magyartalanul - buherálásokat ebben a kö ltségvetésben elvégezni; azért a torz adórendszerért, amely ad a gazdagnak százezreket, és nem ad semmit a kiskeresetűnek. Ez tehát az ok, hogy egyszeri bevételeket keres a kormány, miközben egy folyamatos kiadási struktúrát akar életben tartani és megtart ani, lehetőleg úgy, hogy ne változzon semmi. Ez nem konszolidáció! Ha pénzügyi konszolidációról lenne szó ebben a költségvetésben, amely egy válság után talán indokolt is lenne, akkor nagy valószínűséggel a konszolidációnak szembe kellene néznie a problémá kkal, az lenne az igazi konszolidáció, szembe kellene néznie azzal a világgal, amely jelenleg körülöttünk van - erre majd egy kicsit később kitérnék az egészségügy kapcsán. Nos, ha Matolcsy úr úgy gondolja… Egyébként csak egy kis kitérőt engedjenek meg nek em: a történelemóra keretében, amit tőle kaptunk, három olyan konszolidációs helyzetet ismertetett az országunk életéből, amely együtt járt új pénz bevezetésével, már vártam, hogy mikor jelenti be a forradalmi bankók behozatalát a rendszerünkbe, nos úgy go ndolom, hogy konszolidáló lépéseket úgy tenni, hogy közben nem járulékot csökkentek, hanem növelek, hogy közben elveszem azt, ami a másé, hogy közben jövőtlenséget állítok elő azzal, hogy 2013ban nem tudom, hogy mi lesz, és közben azt állítom, hogy majd a ddigra kinövekedjük magunkat. Ez a kinövekedjük magunkat egyébként is Matolcsy úrnak egy ilyen, eddig is nagyon jól ismert fantazmagóriája, amely egy nagyobb belső piacú országban bizonyára sikeres lehetne, nálunk, annak idején, amikor ezzel megpróbálkozot t, nem volt az. Nos, tehát a költségvetéssel ez az igazi problémánk: 2013ra előállít egy olyan helyzetet, amit nem lehet kezelni, jövőtlen, nem előrelátó, nem ambiciózus, változatlanul hagy mindent. Ennek egyébként legpregnánsabb jele az az egészségügy, a mellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott a kórházak konszolidációjától kezdve az orvosok fizetésének a drasztikus, jelentős emeléséig és így tovább, és így tovább. Ebben a költségvetésben, ebben az egészségügyben nem történik semmi, valljuk be. Semmi n em történik, ami lényeges elmozdulást hozna az intézmények világában, semmi nem történik, ami megpróbálná azt a szakmai logikát elfogadtatni, hogy talán jobb az alapellátásban meg a járóbetegellátásban gyógyítani, mint a kórházban, mert a kórház drágább. Nem történik semmi változás abban, hogy vajon háziorvosnak, kórházi gyógyító orvosnak, szakápolónak, másoknak milyenek lesznek a jövedelmi viszonyai - erre nem válasz egyébként az egykulcsos, 16 százalékos adórendszer, különösen az ápológondozó személyzet esetében.
