Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 16 (47. szám) - A Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat; az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatáról; a Költségvetési Tanács véleménye a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetési javaslatár... - ELNÖK (Jakab István): - TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz):
2423 Ebben az egészségügyi költségvetésben, amellyel kapcsolatban annyi ígéret elhangzott, változatlan a világ. És úgy gondolom, hogy ennek a költségvetésnek valójában ez az igazi gondja: változatlanul hagyni mindent, lehetőség szerint nem bántani se nkit, és vállalni ezzel mindenfajta kockázatot, amely ebben a költségvetésben megjelenik 2013ban meg azután is. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm. Ti sztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tasó László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó. TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A képviselő úr, úgy tudom, nem is olyan ré gen a válságkezelésért felelős kormánybiztos volt, tehát annak a munkának, amit az előző kormány végzett, annak a hatásának az utórezdülései mégiscsak jelen kell legyenek a költségvetés készítésekor is, gondolom. Tehát hogyha azt nézzük, hogy a ’11es költ ségvetés milyen körülmények között született meg, akkor mindenképpen számolni kell azzal a munkával, azzal az áldásos tevékenységgel, amit korábban végeztek az előző kormányzók. Úgy tűnik, hogy Magyarországon abban mindenki egyetért, hogy az örökség, az ör ökölt helyzet borzalmasan rossz, és olyan helyzetbe került Magyarország, ahonnan igen nehéz lesz a kilábalás. A költségvetéshez az elmúlt napokban is nagyon sokan hozzászóltak már, voltak értelmes gondolatok is, és volt néhány nagyon konkrét tévedés. Hogy mennyi volt benne a csúsztatás, arról nem akarok beszélni, hiszen ellenzéki pártok, kormánypártok között lényegesen eltérő a különbség a vélemények tekintetében - gondolom, hogy lesz még szép és kihangsúlyozott gondolat, és lesz még értelmetlen hozzászólás is az elkövetkezőkben. Ha megengedik, én arról beszélnék, hogy nekem szerencsém van hetedik alkalommal részt venni a költségvetés vitájában a parlamentben, és 16. alkalommal terjesztem majd elő otthon, a városomban a költségvetést, tehát mégiscsak van ném i tapasztalatom, rálátásom a költségvetés világára. Azért mondom ezt, mert egyre inkább meg kell fogalmaznunk, hogy még a következő év sem lesz az önkormányzatok éve, és azzal kell kezdjem, hogy mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy az, amit az önkormányz atok várnak, sajnos nem fog teljesülni teljes egészében 2011ben. Ezt azért is fontos a legelején hangsúlyozni, mert nem szabad azt gondolni, hogy mi, vidéken élő polgármesterek és települések nem látjuk azt, hogy milyen küszködések közepette szülnek meg e gy ilyen költségvetést - igenis látjuk. És amikor hozzákezdünk a saját költségvetésünk tervezéséhez, akkor számolnunk kell azzal, hogy a mozgástér beszűkült, és igen nehéz lesz egyáltalán túlélni a következő évet. Ettől függetlenül hozzá kell tennem a lege lején, hogy az önkormányzati normatívák legalább reálértékben nem vesztenek hatalmasat, legalább reálértékben nem vesztenek akkorát, mint a korábbi időszakban, és őszintén szólva azért vannak elemek, amelyek javulást mutatnak. Összességében, ha tárgyilagos an meg akarjuk vizsgálni a következő évi költségvetést, akkor vissza kell mennünk egy picit az elmúlt húsz év időszakára. Ne feledkezzünk el semmiképpen se róla - és azért mondom el konkrétan, mert lehet, hogy kevésbé jártasak az ellenzéki padsorokban ülők az önkormányzati világban, és nem emlékeznek erre sem , hogy húsz éve azt mondták egy kerekasztalmegbeszélésen, ha jól emlékszem, hogy az önkormányzati szférának mindenképpen át kell adni az állami vagyontárgyakból, hiszen különben nem képes az önkormán yzat érdemi gazdálkodásra. (14.50) Ezt 20 évvel ezelőtt mondták a kerekasztal lovagjai, azóta viszont nem sok minden történt. Sajnos, nagyon kevés esetben tudunk felmutatni igazi eredményt, hiszen kevés önkormányzat van abban a helyzetben, hogy már részesü lt az állami vagyontárgyakból. Most azt kell néznünk, és azt kell látnunk, hogy az állami vagyontárgyak körülbelül 9 százaléka maradt meg. Tehát Magyarország
