Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
2145 Érdemes lenne az én meglátásom szerint a munkadíj kérdését is megvizsgálni. Azt gondolom, helyes az, ha ez a megállapodás részét képezi, szabad megállapod ás részét képezi az ügyvéd és az ügyfél között. De mégis helyes lenne például a közjegyzők mintájára ügycsoportonként, ügytípusonként bizonyos minimális munkadíjakat megállapítani, ugyanis a 6 ezer ügyvéd - és ez sajnos nagyon erősen a színvonal rovására m egy, a 6 ezerről csak Budapest vonatkozásában beszélek, ha jól tudom, ez a létszám országos viszonylatban körülbelül 12 ezer (Dr. Répássy Róbert bólint.) , szóval ez a 6 ezer, illetve 12 ezer ügyvéd úgy szeretne és sokszor úgy szeretne ügyhöz jutni, hogy aláígér annak, mint amilyen ajánlatot az ügyfél az előző ügyvédtől kapott. Na most, egy bizonyos összegű munkadíj alatt nem lehet az ügyet rentábilisan ellátni. Mire fog kényszerülni egyébként ezután az ügyvéd? Arra, hogy több ügyet vállaljon, annyi ügyet vállaljon, amit lelkiismeretesen már nem tud elvégezni, mert hiszen nem tud fölkészülni, nincs rá idő, hogy bemenjen a büntetésvégrehajtási intézetbe rendszeresen konzultálni az ügyfelével, azért, mert annyi ügyet kell ahhoz elvállalnia, hogy egyáltalán m eg tudjon élni, az irodáját fenn tudja tartani. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ez pedig egyértelműen a színvonal rovására megy. (17.00) Én úgy hiszem, hogy nem az a helyes kiválasztási rend az ügyvédek esetén, hogy ki az, aki olcsóbban látja el az ügyet, hanem az, hogy ki az, aki jobban látja el az ügyet. És félreértés ne essék, tisztelt képviselőtársaim, nem a milliós vagy a több tíz milliós ügyvédi munkadíjakról beszélünk! Tudhatják önök is, hiszen Varga képvi selőtársam utalt erre, hogy mennyien ülünk itt ügyvédek ebben a teremben, ez így igaz, hogy néha egyegy peres ügyet vállalnak el 30 ezer forintért. Gondoljanak bele, hogy ezt mennyire lehet rentábilisan megtenni! Semennyire! Úgy lehet megtenni, hogy mindö ssze a jelenlét az, ami megvalósul a tárgyaláson, de felkészülésről egyébként szó sincsen. Természetesen vannak olyan kollégák, akik ennek ellenére lelkiismeretesen elvégzik, de sajnos ez a kisebbség. Ezt megmondom őszintén, és azt gondolom, ezt ki kell mo ndani. A másik: Varga képviselőtársam utalt az oktatás, a továbbképzés szükségességére. Igen, azt tudom mondani, hogy amikor ott ülünk a szakvizsgabizottságban, és azt hallom, egyébként akár ügyvéd, akár ügyész, akár bíró szakvizsgáztatóktól, cenzortársaim tól, hogy van itt két ügyvédjelölt, aki vár a vizsgára, meg van itt még egy bírósági fogalmazó, meg egy ügyészségi fogalmazó, majd azoktól jó színvonalú vizsgát fogunk kapni, az ügyvédjelölteké meg olyan lesz, amilyen. Hát én nem szeretem, hogy ez így van. És nagyon egyetértek azzal, hogy ezen mielőbb változtatni kell. Az ügyvédi kamara természetesen hangsúlyt fektet, és egyre nagyobb hangsúlyt az oktatásra és a továbbképzésre, de bizonyosan nem elég nagy hangsúlyt. Azt gondolom, itt a jogalkotónak kell maj d beavatkoznia, hiszen csak jogszabály által lehet ügyvédet arra kötelezni, hogy oktatásban és továbbképzésben részt vegyen, később a szakmai alkalmassági vizsgálatot vele kapcsolatban esetlegesen el lehessen végezni. A létszám korlátozásáról is volt szó. Én nem tartom ördögtől való ötletnek azt, hogy ahogy a közjegyzőknél - bár nehezen lehet a két hivatásrendet összehasonlítani, mégis másodszor példálózom ezzel, mert azt gondolom, e vonatkozásban azért némi hasonlóságot mutat a két szakma , valamilyen lét számkorlátozást be lehet vezetni. Nem tartom azt jónak, hogy az ügyvédség elfekvőpálya. Az ügyvédi hivatásrend nem lehet elfekvőpálya, márpedig sokszor ennek leszünk tanúi. Aki máshol nem tud elhelyezkedni, elvégezte a jogi egyetemet, az elmegy ügyvédnek - ez borzasztó dolog! És az ügyvédi etika kérdése; azt gondolom, joggal kérik számon az ügyvédi hivatásrenden azt, hogy bizony nagyon sokszor az alapvető etikai szabályok be nem tartásával működik. Lassan hülyének néznek - elnézést a kifejezésért , amikor felhívok egy kollégát megkérdezni arról, hogy mivel neki előbb volt megbízása ebben az ügyben, vane kifogása az ellen, hogy társügyintézők
