Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP):
2146 legyünk, mert ha van, akkor én ezt nem vállalom. Néha nagy csönd van a vonal másik végén, mert ez már nem megszokott . Tisztelt Országgyűlés! Régen, pár évvel ezelőtt ez evidencia volt, hogy csak akkor vállalja el egy ügyvéd az ügy vitelét, hogyha az őt megelőző ügyvédnek megszűnik a megbízása, vagy hozzájárul ahhoz, hogy társügyintézésben lássák el. Ez nem jogszabályi k érdés, ez etikai kérdés. Azt gondolom, hogy tehát az ügyvédi etikára és az ügyvédek eljárása során alkalmazott etikai normák betartására valóban nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Idesorolom még a problémák közé a kirendelt védői rendszer és a kirendelt védő i díjazás megreformálását. Elindultunk egy irányba, amely az úgynevezett nép ügyvédje rendszer bevezetését tette lehetővé. Tehát korábban pártfogó ügyvéd, illetve büntetőeljárásokban büntetővédő ebben a rendszerben kerülhet kirendelésre. Én azt gondolom, h ogy mind a polgári jog területén, mind a büntetőjog területén fel kell hogy váltsa ez a rendszer a jelenleg hatályos kirendelt védői rendszert. Ugyanis mi ma a szokás? Az, hogy azt az ügyvédet rendeli ki, mondjuk, a nyomozó hatóság, és erre nagyonnagyon s ok példa van, akiről tudja, hogy sok vizet nem zavar majd az eljárás során, vagy esetleg olyat, aki korábban rendőr kollégája volt, ügyész kollégája volt, és utána ügyvéddé avanzsált. Míg ebben a rendszerben, tehát az egyszerű és közérthető, vagy köztudott nevén: nép ügyvédje rendszerben az Igazságügyi Hivatalhoz fordulna a hatóság, és az Igazságügyi Hivatal maga rendelné ki azt az ügyvédet, aki egyébként, mondjuk, a rotációs elv alapján, éppen következik a sorban. Ráadásul egy ilyen rendszerben bizony szám on lehet kérni azt, hogy az ügyvéd mit teljesít. Ez a hivatal számon fogja tudni kérni. Értelemszerűen se a bíróság, se az ügyészség, se a rendőrség, tehát a nyomozó hatóság nem kérheti számon azt a kirendelt ügyvédtől, hogy milyen munkát végzett az eljárá s során. Egypár példát mondtam, tisztelt Országgyűlés, amiket mind át kellene gondolni ahhoz, hogy az ügyvédi hivatásrend tekintélyét helyre lehessen állítani, vagy legalább javítani lehessen. Ez a javaslat pedig, én azt gondolom, túl kevés, és ezért állít om azt, és ezért mondom azt, hogy tüneti kezelésnek is kevés. Megjegyzem még, hogy nem is méltányos. Ugyanis gondoljanak bele, hogy milyen helyzetet idézhet elő, mondjuk, az, amikor egy megbecsült, köztiszteletben álló, egyébként európai hírű egyetemi prof esszornak ügyvédjelölti egy évet kell végeznie, mielőtt egyébként ügyvéddé válik. De ugyanígy mondhatom egy komoly közigazgatási szaktekintélyre, aki mondjuk, 4 év, 8 év, 12 év főosztályvezetői, helyettes államtitkári múlt után kíván váltani - mondjuk a b üntetőjogi kodifikációs főosztályt vagy a polgári jogi kodifikációs főosztályt vezette mint főosztályvezető vagy mint államtitkár , és ennek az embernek egyéves ügyvédjelölti gyakorlatot kell folytatni ahhoz, hogy ügyvéddé váljon. De megjegyzem egyébként, bíró bármikor lehet, akár legfelsőbb bírósági bíró, ahogy volt is erre példa 9 évvel ezelőtt. És még egy, amit szeretnék megjegyezni; Varga képviselőtársam beszélt a szakmák átjárhatóságáról, illetve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hozzáállásáról, összekötve azzal, hogy vajon az ügyvédség szerves részee az igazságszolgáltatásnak. Én azt gondolom, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban, mondhatom, hogy talán már az a szemlélet uralkodik, hogy igen, ezek a szakmák átjárhatóak kell hogy legy enek. Nem mondanám ezt el minden megyei bíróságra. Én magam, amikor az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak tagja voltam, akkor Bánáti elnök úrral nem egyszer léptünk fel olyan ügyekben, ahol például éppen az ön megyéjében, a Békés Megyei Bíróságon az ü gyvédeknek át kellett menni az átvilágító kapun, az ügyészeknek meg nem kellett átmenni. Úgy tudom, erősítsen meg, képviselő úr, hogy el is értük azt az eredményt, hogy most már az ügyvédeknek sem kell átmenni. (Dr. Varga István bólogat.) Ez elfogadhatatla n, ez egy rossz szemlélet! Az ügyvédség az igazságszolgáltatás része. Én úgy gondolom, hogy a színvonal javításával elérhető és javítható ez a szemlélet. Ugyanis ha a bíró nem azt fogja mondani… És én beszéltem erről bíró barátai mmal, akik azt mondják, hogy értsd meg, hogyha ő lehetővé teszi azt, hogy telefonon az ügyvéd felhívja, vagy az ügyvéd bemenjen hozzá, csupán azt megbeszélni, hogy a
