Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2062 vi ssza ez előző év történéseire, s megfontolandónak tartanám a nyilvánosság, az intézmény működésének nyilvánossága keretében azt a lehetőséget meggondolni, hogy a negyedévente elkészített kockázati jelentések kerüljenek szintén nyilvánosságra, a lehető legs zélesebb körű nyilvánosságra. Azt hiszem, hogy az intézmény leendő honlapjának emlegetésénél ez nincs a bemutatandó tételek között. A 4. § felsorolja azt, hogy milyen törvények, törvényi keretek és meglévő törvények alapján kell működnie a felügyeletnek. I tt arra szeretném felhívni a törvényalkotó figyelmét, hogy kicsit áttekintve ezt a paragrafust, a nyelvi pontosságra majd ügyeljünk, mert ebben megoldatlan mondatok szerepelnek. Nem tartalmi, nem lényegi kérdés. Ami már csak olyan apró kis mazsola ebben a sütiben, hogy a 8. §nál van egy nagyon érdekes információ, amelyben a javadalmazási információk küldését, megküldését az illetékes európai testület számára előírja a felügyeletnek. Ez arról szól, hogy bizonyos összeghatáron felül jelentést kell készíteni arról, hogy milyenek a javadalmazási viszonyok a magyar pénzügyi szférában. A tervezet 300 millió forint/év javadalmazási határt jelöl meg, ami mint adat legalább valami utalást ad arra, hogy körülbelül milyenek a javadalmazási viszonyok a pénzügyi világ b erkeiben vagy egyes részeiben. Szeretnék egy kicsit foglalkozni a 10. § nyilvánosságra utaló szabályozásával, hiszen míg egyfelől a tervezet jól foglalkozik azzal, hogy milyen közérdekű információkat kell megjelentetnie a felügyelet honlapján, amelyek való ban arra szolgálnak, hogy fogyasztó, vállalkozó, hitelt felvevő vagy szándékozni kívánó informálódjon arról, hogy milyenek az ő esélyei, itt jónak találva azt, hogy a felügyelet ellen indított jogorvoslatok ténye kerüljön ki a honlapra, erősíteném azt, hog y a jogorvoslatok eredményének is ki kellene kerülnie, hiszen ez is nagyon fontos információt adhat. Nézzük meg egy kicsit a szervezet kérdéseit is! Azt, hogy a törvényalkotó az elnök és alelnökök kinevezése tárgyában elszakadt ettől a bűvös 9 évtől, amely et előszeretettel alkalmaztak az eddigiek során a kormánytöbbség képviselői bizonyos intézményi kinevezéseknél, önmagában jónak tartom. Jónak tartom azt, hogy nem a beláthatatlan jövőbe, akár 9 évre akarják kitolni ezeket a mandátumokat. Tudom, hogy a kine vezés módszere vagy a törvényben leírt módszere alátámaszthatja - feltételesen fogalmazok, alátámaszthatja - azt a leírt mondatot, amely szerint a köztisztviselői törvény előírásai alkalmazandóak a leendő elnökre, egy kivételével, a pályáztatás kivételével . Amennyiben a törvényalkotó ettől el akar tekinteni, ám tegye, megteheti. De a pályázat nemcsak arra jó, hogy számos, egyébként magát alkalmasnak gondoló ember jelentkezzen egy adott feladatra - mint ahogy megtörténik ez egyébként már a legkisebb önkormán yzat legkisebb iskolájának igazgatójánál is, hogy pályáztatással döntenek arról az illetékes testületek, hogy ki lesz az , hanem arra is jó egy pályázat, hogy meg lehet mérni, hogy a vállalkozó vezető mire vállalkozik, és hogy is mondjam, hat év után meg lehet ítélni, hogy vajon teljesítettee ezt a vállalkozását, teljesítettee azokat a feladatokat, amelyeket maga megjelölt. Amikor arról van szó, hogy egy ilyen intézménynél, amelynek a függetlenségét hangsúlyozza a törvényalkotó leginkább, az alelnök gyak orol bizonyos munkáltatói jogokat az elnök felett, akkor az egy nagyon keserves kényszermegoldás. Ugyanis arról van szó, hogy az elnök esetében a kinevezést és felmentést nyilvánvalóan más gyakorolja, mint az egyéb munkáltatói jogokat. Az egy intézménynél mindig nagyon csalafinta helyzetet eredményez, ha egyébként az intézményi hierarchia alsóbb szintjén lévő vezetőtárs bánik bizonyos munkáltatói jogokkal, szabadsággal, jutalmazással - hogy csak kettőthármat megemlítsek ebből - vagy néhány más lehetőséggel . És persze itt van a bérezés kérdése az elnök esetében, hiszen a javaslat elszakadva egyébként a hagyományos köztisztviselői vagy közalkalmazotti bérezés módjától egyrészt egy, a nemzetgazdaságban meglévő bruttó átlagkeresethez, másrészt ennek a tízszeres éhez köti az elnök javadalmazását. Gyors fejszámolással kideríthető, hogy ez túl van azon a határon, amit egyébként, hogy is mondjam csak, a jó erkölcsbe - jól mondom? - ütközőnek szokott minősíteni a jelenlegi törvényalkotó többség.
