Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 9 (44. szám) - A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2061 még az utcákat is árasszuk el pénzzel, és ennek az olcsó pénznek az lett a végeredménye, hogy fedezet és fedezeti lehetőségek nélkül bevállalt hitelek, bebukások, különféle követhetetlen pénzügyi termékek, mérgezett papírok és egyebek vezettek el odáig, hogy a pénzügyi válság terjedve a világon gazdasági válságba is átváltott. Ha tehát igaz az az állítás, hogy a pénzügyi szférában és a centrumban tört ki a válság, akkor valószínűleg törekedni kell arra, hogy nemzetközi együttműködéssel - erre egyé bként az előterjesztés ad javaslatot - és erős intézményekkel vessünk gátat egy lehetséges következő válságnak is. Ha ki kell hámozni a tervezetből azt, hogy vajon mi a filozófiája a törvényalkotónak a tervezettel kapcsolatban, akkor én magam azt hámoztam ki, hogy erős felügyeletet akar, és erre a gondolatmenetre fűzi fel az összes, tervezetben meglévő intézkedést. Mi tennénk emellé még néhány szempontot. Átlátható felügyeletet is jó lenne alkotni és kellene alkotni, szabályozott felügyeleti működést kellen e alkotni, majd még a rendeletalkotási jognál erre a kérdésre visszatérnék, és ha nem furcsaság ilyet mondanom egy intézménnyel kapcsolatban: okos intézményt kellene alkotni, már a szónak abban az értelmében, hogy ez az intézmény képes legyen arra, hogy el emez, mérlegel pénzügyi folyamatokat, és ezek után az elemzések után döntéseket hoz, vagy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy vajon mi a teendő, ha bajban vannak vagy bajban lehetnek. Okos intézményt csinálni tehát, amelynél rendelkezésre állnak az in formációk, és rendelkezésre állnak a cselekvési lehetőségek is arra, hogy elejét vegye annak, hogy kár érjen embereket. Ezért tehát önmagában az erős felügyelet filozófiája kevés. Szükség van arra, hogy mindenki számára átlátható legyen a felügyelet, és sz ükség van arra, hogy a működésében teremtsen garanciákat a maga információgazdagsága, ha úgy tetszik, akkor okossága kapcsán, hogy gátat vessen válságnak vagy válság típusú jelenségeknek. (10.20) Ha azt tesszük mérlegre, hogy vajon a tervezet alkalmase er re, akkor azt kell mondanom, hogy csak részben válik alkalmassá, ha ez a tervezet változatlanul kerül elfogadásra. Két szempontot szeretnék én is megerősíteni, amelyet kifogásolunk. Az egyik ez a bizonyos rendeletalkotási jog, amely a tervezetben véleményü nk szerint elnagyolt. Nem azzal van igazándiból gondunk, hogy ilyen joggal rendelkeznie kell az elnöknek, azzal van gondunk, hogy a tervezetben leírtak szerint nem pontosan, nem világosan, nem átláthatóan szabályozott a kérdés. A másik, súlyában egyébként valamivel kevésbé fajsúlyos, de jelentős kifogásunk ennek a bizonyos pénzügyi békéltető testületnek a működése. Ha az előbbi tekintetében, mármint az elnöki rendeletalkotás tekintetében azt kifogásolom, hogy túlságosan elnagyolt ez a kérdés, és túl széles és kontrollálatlan lehetőségeket nyit a leendő elnök számára, akkor ez utóbbinál, a békéltető testület esetében éppen az ellenkezője, hiszen látszik, hogy a törvényalkotó igyekezett lehetőség szerint legpontosabban körülírni ennek a testületnek a működését , de nem tudott megoldani egy alapproblémát: egy három köztisztviselőből álló testület hogyan működhet szakmai értelemben pártatlanul és egyébként elfogadottan is mindenki számára, ügyfél, fogyasztó számára is, és az intézmények számára is? A két, igen faj súlyos problémánk mellett szeretnék még a törvény néhány kevésbé jelentős, apróbb hiányosságára utalni. Ennek az erős, tehát a törvényalkotói szándék szerint erős felügyeletnek, amely felügyel, szabályoz, engedélyez, védi a fogyasztót, informál, együttműkö dik és beszámol természetesen, van egy nagyon érdekes működési módja. Ez az új működési mód, amely nemcsak a rendeletalkotásban, hanem a függetlenségben is megnyilvánul, felvet számos olyan hiányosságot vagy megoldatlan kérdést, amelyekre szeretnék utalni a következő mondataimban. Rögtön az első paragrafusokban tisztázza a törvényalkotó azt, hogy vajon milyen a viszonya a parlamenthez ennek az intézménynek. Az természetesen helyeselhető, ha egy ilyen nagy jelentőségű és fontos feladatot ellátó intézmény min den évben beszámol a parlamentnek, a parlament illetékes szakbizottsága pedig felkérheti arra, hogy tájékoztatást adjon. Megfontolandónak tartom ebben a tekintetben a május 31ei időpontot, hiszen gyakorlatilag egy fél év, majdnem fél év elteltével utal
