Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1814 a találmányokon, szabadalmakon keresztül monopolizál, tehát kizárja a magyar embereket azon áldásokból, amelyek által a m agyar gazdaság feltámasztható lenne. Tehát teljes mértékben méltatlan egy salátatörvényben, nem azt mondom, hogy elrejtve, de semmiképpen sem kellőképpen kifejtve és kellő egyeztetéssel, szakértői véleményekkel, háttértanulmányokkal alátámasztva hozzálátni egy olyan területen történő változtatássorozatnak, amely külön vitát, külön egyeztetést és hosszadalmas, eredményes közös munkát igényelne. Ez esetben ugyanis, ha nem vagyunk elég hatékonyak, a multinacionális gondolatgyárat támogatjuk, nem pedig a magyar koponyára építő, magyar szellemű patrióta gazdálkodást. Ugyanez igaz a védjegyekkel kapcsolatos kérdésekre. Nagyon helyesen a 108. § alapján a védjegyoltalom megszűnik, ha a védjegy elvesztette megkülönböztető képességét vagy megtévesztővé vált, csakhogy nem ezt látjuk ma Magyarországon, hiszen árulhatnak magyar termék védjegy alatt olyan termékeket, melyeken a származási hely fellelésénél Indonéziát, Portugáliát, Brazíliát és Marokkót látjuk. Nem ezzel az előterjesztéssel van a gond önmagában, amit be tet szettek nyújtani, bár ennek is a salátajellege egy kicsit sértő, ugyanúgy, ahogy az is, hogy a kiváló expozé után a vezérszónoki felszólalásban nem szántak igazából időt és energiát arra, hogy önálló gondolatokkal és hozzáadott értékkel is megtámogassák ez t a vitát, hanem bizony felolvasták azt, ami az előterjesztés címszava alatt bekerült, ez nem biztos, hogy szerencsés. Mi azt mondjuk, hogy teljes mértékben méltatlan az, hogy igenis vannak ilyen jelenségek Magyarországon, magyar termék védjegy alatt lehet külföldi termékeket árusítani Brazíliából, Marokkóból. Tehát lehet, hogy ezen előterjesztés szerint fontos az, hogy rendezzük ezt a területet, és tényleg, ha megtévesztővé vált egy védjegy, akkor azt vonjuk ki a forgalomból, idézőjelben értve, csak a való ság nem efelé mutat. Megint csak a kísérő előterjesztések, törvényjavaslatok hiányoznak, egy tisztességes hungarikumtörvény, egy tisztességes védjegytörvény egy komoly és velős, magvas átalakítás után rendezni tudná ezt a problémát, de ezeknek nem látjuk j elét. Azt látjuk, hogy önök sürgősséggel ezt terjesztik be, azokon a területeken pedig nem voltak képesek az utóbbi, most már majdnem fél évben értékelhető produktumot letenni az asztalra, ez pedig elfogadhatatlan. Teljesen egyértelmű az is, hogy nincs baj azzal, ha hozzányúlunk a kis- és középvállalkozásokat támogató alaphoz. Önmagában attól, hogy hozzányúlnak ehhez a területhez, én nem vádolom önöket azzal, hogy a kis- és középvállalkozások kárára a multikat kívánnák támogatni, bár adott esetben ilyen han gok is felmerülhetnek, de nyilvánvaló, hogy figyelemmel fogjuk kísérni ezt a folyamatot, és csak akkor fogunk reklamálni ez ügyben, ha ennek valóban van alapja. Önmagában nem a módosítástól változik meg ez a terület, mert nyilvánvaló, hogy a kis- és középv állalkozások számára sem jelent előnyt az, hogy ezt az adminisztratív változtatást eszközöljük. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a WTOt megalapozó marrakeshi egyezmény módosítására is sor kerül, itt megint csak az általános vita kereteit feszegetve fonto s felhoznunk azt, hogy nézzük meg, mihez nyúlunk hozzá, mit módosítunk. Elfogadtuk magunkra nézve ezen szerződés aláírásával azt a nemzetközi szabályrendszert, amely alapján tájékoztatni kell a WTOt az állami bevételekről, folyamatosan háttértanulmányokat , háttéranyagokat készítenek rólunk, tehát ki vagyunk szolgáltatva nekik, hiszen ha - idézőjelben - rossz jelenik meg rólunk a nemzetközi sajtóban, súlyos pénzügyi hátrányba kerülünk. A WTO tagjának lenni pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy a saját korm ányunk mond le arról, hogy megvédjük a belső piacainkat a külföldi áruktól, tehát mi azt mondjuk, hogy nem biztos, hogy a Szovjetunióval aláírt különböző egyezményeket kellene toldozgatnifoldozgatni. Nem biztos, hogy a marrakeshi egyezmény toldozgatásafo ldozgatása helyett nem kellene felülírni, újratárgyalni és a tárgyalóasztalhoz ülni azokkal a nemzetközi csoportokkal, akiknek Magyarország a mai napig ki van szolgáltatva. (12.10) Önök erre mondhatják azt, hogy ez az előterjesztés nem erről szól. Én pont arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy lehet ilyen technikai jellegű módosításokat letenni az asztalra, de ezeknek csak akkor van értelme, ha mellettük megtalálhatóak azok a hatékony intézkedések, előterjesztések,
