Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1813 Egyáltalán nincs szükségünk távolkeleti és egyéb silány minőségű behozott árukra abban az esetben, ha a Kárpátmedence tudja ezeket biztosítani, produkálni, bűn lenne csonka Magyarország határait tekinteni a gazdasági határoknak, a magyar nemzettest egységes, és ennek szellemében mind er őforráslelőhelyek tekintetében, mind a feldolgozóipar és a gazdasági együttműködés tekintetében igenis végre nyitni kellene az elszakított részek felé. És épp itt található az előterjesztés problémája: retorikailag megjelenik ez a dolog, sürgősséggel beny újtják ezt a 155 törvényt, illetve törvényjavaslatot, ugyanakkor elmondhatjuk azt, hogy a kísérő törvényjavaslatok hiányoznak, tehát pont azok, amelyek valóban sürgősek lennének, hiszen jelen esetben igaz, hogy van egy folytatólagos jogsértés is emögött, t ehát nyilvánvaló, hogy pár előterjesztést felül kell bírálni, ezáltal technikai változtatások szükségesek a kormány szerkezetalakítási szabadsága érdekében, ugyanakkor vannak sokkal súlyosabb és sürgősebb területek - hol van a hungarikumokat szabályozó tel jes törvényi háttérnek a Ház elé vitele? De beszélhetnénk arról, hogy hol van egy rendes védjegytörvény? Hol van a találmányokkal foglalkozó területek teljes lefedettsége? Hiszen látható, hogy ezek sokkal sürgősebb, sokkal inkább húsba vágó és égető témák, és Magyarországon egész egyszerűen nem jelennek meg, sürgősséggel bejön egy salátatörvény, de pontosan azok a kísérő intézkedések hiányoznak, amelyek ezt hatékonnyá tehetnék. Nagyon nem szeretek egyetérteni az MSZPvel, nézzék el nekem, nagyon ritkán tesz ek ilyet, de jelen esetben kénytelen vagyok azt mondani, hogy az átnevezés valóban nem hatékony, az ugyanakkor már egy kicsit diszkrét bájjal bír, hogy ezt pontosan az a párt veti fel, amelynek az utóbbi nyolc évben és az utóbbi, sokkal hosszabb években mi nden lehetősége meglett volna arra, hogy pozitív irányba indítsa el ezt a bizonyos magyar szekeret, és nemhogy nem tette meg, hanem olyan szakadékba lökte le, ahonnan kihúzni nagyon nehéz lesz nekünk is. Teljesen egyértelmű, hogy ugyanakkor egyéb kételyeke t is felvet ez a törvényjavaslat, példának okáért olyan szerződéseket és olyan törvényeket módosít, melyeket nem biztos, hogy toldozgatnifoldozgatni kellene; ha alkotmányozásról beszélünk, akkor igenis új alapokra helyezve valami újat próbáljunk meg alkot ni, ez a toldozgatófoldozgató technika, ami itt felmerül és fellelhető, egyáltalán nem biztos, hogy a jövő útja. Csak egykét példát említve: a 2. § alapján módosítjuk a Magyar Köztársaság és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége között Moszkvába n aláírt kereskedelmi és tengerhajózási szerződést, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormánya közötti kiegészítő egyezményt, de még a nemzetközi ónegyezményt is. Ezek apró retorikai fogások, de fellelhetőek benne azok a tények, melyek szerint újra és újra próbálunk régifajta toldozgatássalfoldozgatással elébe menni annak, hogy valami valóban újat és valami valóban egyedit alkossunk. Egy alkotmányozásnak arról kellene szólni, hogy igenis a társadalom teljes egészének, nem is csak a kétharmadának, hanem a teljes egészének a bevonásával tegyünk le az asztalra valami újat. A Jobbik természetesen csak azt tudja elfogadni, ha történelmi alkotmányunk mentén és történelmi értékeink mentén, azokat folytatva kezdünk b ármi újba. Ugyanakkor méltatlan az előterjesztés azt illetően is, hogy iparjog tekintetében vagy akár a találmányok tekintetében olyan változatásokat foganatosít, amelyek kizárják a szélesebb körű társadalmi egyeztetést. Ez a terület sokkalta fontosabb ann ál, hogy viták, egyeztetések, közbeszéd nélkül nekiálljunk változtatni. Igen, az egykapus ügyintézés adott esetben lehet hatékony, de nem az átnevezéstől lesz hatékony, a gond nem itt található, hogy egyetlen kapun keresztül intézem az adott szabadalmi ügy et vagy sem, a gond ott található, hogy az innovációs mutatók alapján Magyarország bizony az EU ranglistájának az alsó felében található, a magyar GDPnek, a bruttó hazai összterméknek - mi nem szeretjük az idegen megnevezéseket - mindössze 1 százalékát fo rdítjuk erre a területre. És az is elmondható, hogy a bejegyzett végjegyek száma bizony csökken, a magyar szellemi erőforrásokra és a magyar koponyára épített hatalom, amit kiaknázhatna az ország, szintén csökken, multinacionális tudásgyárak viszik el a ma gyar koponya szellemi termékeit, a multinacionális tőke révén. Mi ezzel a probléma? Az óriási probléma az, hogy a multinacionális tőke
