Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 3 (42. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvénnyel összefüggésben szükséges törvénymódosításokról és egyes iparjogvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1812 hogy a Magyar Szabadalmi Hivatalt a szellemi tulajdon nemzeti hivatalának akarják átnevezni. Ez önmagában semmilyen hatékonyságjavulással nem fog járni, de én tudom, hogy egy ilyen átnevezés - és szerintem, aki csinált már ilyet, az is tudja - milyen iszonytató bonyodalmakkal jár és mennyi pénzbe kerül. Erre nézve semmilyen hatásvizsgálat vagy erre való utalás nincsen. Ha csak azért akarják megváltoztatni ennek a hivatalnak a nevét, hogy az új név jobban fej ezze ki valamilyen módon a tevékenységet vagy a tartalmat, ezt nem akarom én megkérdőjelezni, de azért egy ilyen időszakban - és már látjuk a költségvetést, látjuk, hogy bizonyos területekre sokkal kevesebb forrás jut, mint amennyire szükség lenne - megéri ilyenre pénzt költeni? Ez csak egy - hogy mondjam - udvarias kérdés az ellenzék részéről. Összegezve tehát: mi tiszteletben tartjuk a kormány szerkezetalakítási szabadságát, azt a részt, ami erre vonatkozik a törvényben, ami a kormá nyzati munkamegosztás, ami a minisztériumok feladatival kapcsolatos, ezt támogatni tudjuk. És azt tudom mondani, ha a kormány végiggondolja mindazt, amit itt a vitában elmondott, végiggondolja, hogy a jogalkotásra vonatkozó szabályok tekintetében milyen ba jt és zavarokat okozhat egy ilyen összetákolt salátatörvény, és ezt megpróbálja leválogatni, akkor akár azt a részét, ami a minisztériumra vonatkozik, én jó szívvel tudom támogatni és megszavazni az Országgyűlésben. De ilyen formában, ilyen jogbizonytalans ágot keltő formában, és itt összerakva kéketzöldet egy törvénytervezetbe, ezt nem lehet támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Z. Kárpát Dániel képviselő ú rnak, a Jobbikképviselőcsoport vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr. (12.00) Z. KÁRPÁT DÁNIEL , a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, mely alapvetően technikai jellegű, amelynek technikai részletei alapvetően és 90 százalékban támogathatók, támogatandók. Természetes, hogy a kormányzat szerkezetalakítási szabadságát csorbítani nem lenne szerencsés, nyilvánvaló, hogy saját célkitűzései mentén haladjon, haladhasson arra, amerre akar és amerre kell, hiszen csak így lesz számonkérhető. Egy kétharmados felhatalmazás esetében pedig a számonkérhetőség, a későbbi, majdani elszámoltathatóság egy nagyon fontos szempont lesz adott esetben, és nagyon reméljük, hogy már 2014be n is vissza lehet térni arra, hogy a vállalások, ígérvények közül mi teljesült és mi nem. Ugyanakkor egy ilyen szerencsétlen szerkezetű salátatörvény, amely mintegy 155 különböző törvényt kíván módosítani, már eleve felvet olyan komoly aggályokat, amelyek az egész szerkezetet érintik. Ugyanakkor az előterjesztéstől egy kicsit eltérve szeretném kihasználni és teljes mértékben feszegetni az általános vita kereteit és szabályait, igenis térjünk ki azokra, hogy milyen területeket érint ez az előterjesztés, és e gyáltalán mik az eredői ennek, példának okáért, hogyan fordulhatott elő az, hogy végre Kárpátmedencei gazdasági övezet gazdaságfejlesztéséről beszélünk. Nagyon örülünk, hogy a Jobbik programja ismételten meg tudta termékenyíteni a kormánypártokat is, nagy on örülünk annak, hogy az egyszerű külgazdaság kifejezést végre felváltotta egy olyan, patrióta szellemű megnevezés, mely megnevezés adott esetben cselekvésbe is csaphat át. Teljesen egyértelmű, hogy Magyarország jövője ebben rejtezik, ahogy az a Jobbik pr ogramjában is szerepel. Ahogy Trianon után a magyar gazdaságot csonkolták, és ahogy a veszteségeink az ipar területén 88 százalékra rúgtak már akkor, de még a vasútvonalak tekintetében is 62 százalékra, elvesztettük arany, ezüst, só- és egyéb bányáinkat, rengeteg ipari forrásunkat, igenis elvárható, hogy először a megnevezések tekintetében retorikailag, a későbbiekben pedig remélhetőleg cselekvésben is próbáljuk újra egységes gazdasági egészként kezelni a Kárpátmedencét.
