Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1739 ügyhö z. Most kiderül, hogy tovább kell lépni, és a kétharmados törvényeket en bloc vonjuk ki az Alkotmánybíróság felülvizsgálati köréből. Akkor nem a nyugdíjpénztárak kérdéséről van szó, akkor nem arról van szó, hogy hogyan lehet az arcátlan végkielégítéseket m egoldani! Akkor ezek szerint az Alkotmánybíróságnak a teljes kívül helyezéséről van szó. Én elfogadom a kérést, hogy fogadjuk el a demokratikus fölfogást, csak az a kérdés, hogy ki mit ért ez alatt. Egy jelentős többségű támogatottsággal egy nagy kormánytö bbség azt jelentie, hogy mindig a többségnek van igaza, és ezt főleg nem a politikai téren kell vizsgálnunk, hanem a jogszabályalkotás terén, hiszen az egyszerű többsége minden egyes kormánynak megvolt, és mégis működött az az Alkotmánybíróság, amelynek e bben a rendben azt a jogosultságot adták, adtuk, adták elődeink, hogy egy bizonyos kontrollt gyakoroljon. Ebben a kérdésben azt összekeverni, hogy logikai korreláció van a között, hogy mik azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, és arró l az Alkotmánybíróság se dönthessen, nagyon jó kommunikáció az önök részéről. Hát azt mondják: nép, hát, amiről te nem dönthetsz, az a néhány taláros ember ugyan hogyan döntene már?! De egész más funkcióról van szó! Teljesen nyilvánvaló, hogy bizonyos költ ségvetési, adókérdésekben miért kell hogy a felelősség egyértelműen az Országgyűlésé legyen. De hát ehhez képest az Alkotmánybíróságnak egész más logika alapján nyílt meg egy lehetősége, ami eddig működött is. Természetesen mi is igyekeztünk módosító indít ványt beadni arra a kérdésre, hogy vajon miért terjed ki ez a törvény azokra a közszolgákra, akik a törvényekben meghatározott mértékű végkielégítéseket kapják. Én voltam két cikluson át a Fővárosi Közgyűlésnek oktatási bizottságában is képviselő. Láttam a zt, hogy hány alkalommal jöttek a leépítések, hány alkalommal - igen - fordulhatott egy külön központi alaphoz az önkormányzat, hogy a végkielégítéseket ki tudja fizetni. És sajnos nem úgy van, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök elképzeli, hogy azt mondja: aki jól dolgozik, azt meg kell tartani. 34 évet töltöttem aktívan a felsőoktatásban, ott is sorban jöttek azok a leépítések, amelyek nem arról szóltak, hogy ugyan, alkalmatlan vagy, hanem azért vesztette el a munkáját, mert végre kellett hajtani azt a leép ítést. Tehát ezeket összekeverni, azt, hogy 3 év után 30 milliót, azzal, hogy 30 év után 3 milliót, teljesen elfogadhatatlan, és természetesen ennek az orvoslására módosító indítványt nyújtottunk be. Egyébként is, ebben az esetben a jó erkölcs fogalmát föl vetni: hát ha a miáltalunk - hogy most hadd beszéljek általános értelemben , képviselők által megalkotott törvények alapján, az ebben megszabott mértékű végkielégítéseket valaki megkapja, azt mondjuk, hogy ez a jó erkölcsbe ütközik? Tehát mi ilyet hoztunk létre? Szerintem ezt mindenképpen orvosolni kell, de ez nyilvánvalóan a megoldásnak csak az egyik része. Tehát végül is azt kell mondanom, hogy amennyiben ebben a beterjesztett formában, ahogyan most látjuk, marad ez a javaslat, és a megoldás nem a törvén ymódosítás tartalmi irányban, hanem az Alkotmánybíróság ilyen mértékű kiiktatása, akkor bármennyire itt van ez az előző szavazat, itt, most, ebben a helyzetben ezt nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (J akab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó. SCHEIRING GÁBOR , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. A mai vitáb an már az előző napirendi pont kapcsán sokan elmondták, hogy valójában itt messze túlmutat a kérdés a 98 százalékos különadó kérdésén, valójában itt arról van szó, hogy önök az irracionális és igazságtalan adóreformjukhoz keresnek fedezetet. Ezt a fedezete t alkotmányos eszközökkel nem bírták megtalálni, és ehhez keresnek most kiskapukat, ezért kell most az Alkotmánybíróságot beszántani.
