Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1740 Erről szeretnék majd alapvetően beszélni, de még mielőtt erre rátérnék, beszéljünk egy kicsikét arról, hogy tulajdonképpen mi is a baj a 98 százalékos különadóval. Már az első alkalommal, amikor erről vitáztunk, már akkor az LMP frakciója nevében én is és Schiffer András frakcióvezető úr is kifejtette azt, amit pár nappal ezelőtt az Alkotmánybíróság is megállapított, hogy a 9 8 százalékos különadó a végkielégítésekre ebben a formában egészen egyszerűen alkotmányellenes. Jól tudják, hogy az, ugyanis az adó nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján alanyi jogon járnak. Ráadásul, mint ismeretes, az őrizetben ítéletét váró Szilágyiné Szalai Eleonóra ex humánpolitikai igazgató BKVtól kapott 86 milliós végkielégítését ez a különadó érintetlenül hagyja. Mi már az előző vita során beadtunk egy módosító ja vaslatot, amelyet nem fogadtak el, most még egyszer beadjuk ezt a módosítót, lehetőséget teremtve önöknek arra, hogy alkotmányos keretek között adóztassák meg ezeket a valóban pofátlan végkielégítéseket. Azt gondolom, a célban egyetértünk, van ugyanakkor m ás eszköz, van olyan eszköz, amely nem büntetné a pedagógusokat, nem büntetné indokolatlan módon a köztisztviselőket. A megoldás egyszerű: a jó erkölcsbe ütköző, munkaszerződésben vagy vezető tisztségviselői megbízási szerződésben kötött, a jogviszony megs zűnése esetén járó juttatások elvonásáról nem adóztatási eszközökkel kell gondoskodni, hanem a semmisség jogkövetkezményét alkalmazva annak visszafizetését kell elérni. Ezzel az egyszerű módosító javaslattal elérhetnénk azt, hogy a jó erkölcsbe ütköző kifi zetések semmisek legyenek, és így egészen egyszerűen vissza lehessen vonni. Volt egy ilyen módosító javaslatunk az előző alkalommal is, most is beterjesztjük ezt a módosító javaslatunkat. Önök akkor nem éltek vele, remélem, most még ezt megfontolják, és el fogadják ezt a javaslatot. De van egy másik javaslat is, amit, azt gondolom, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete önökhöz is eljuttatott, ez pedig hasonló végeredménnyel járna. Ez a javaslat kivenné a jó erkölcsbe ütköző juttatások közül azokat, amely ek kifizetésére törvény rendelkezése alapján került sor. Ezek a juttatások kapcsolódnak az elvégzett munkához, a munkában töltött időhöz, a megszűnt jogviszonyban, megállapodás alapján elért rendszeres munkabérhez, illetményhez. Ezeknek a juttatásoknak a m eghatározásánál sem a munkáltatónak, sem a munkavállalónak, a közalkalmazottnak egyszerűen nincs mozgástere. De egy harmadik egészen egyszerű megoldási lehetőség lenne, hogy ha csak 3,5 millióra emelnék ezt a határt, akkor már beljebb lennénk egy kicsivel. Ugyanis a pedagógusok jelentős része ezáltal mentesülne a különadó alól. Lenne tehát önöknek lehetősége arra, hogy úgy keresztülvigyék ezt az általunk is támogatott célt elérni kívánó javaslatot, hogy közben belü l maradjanak az alkotmányosság keretein, és közben ne sújtsák indokolatlan mértékben a pedagógusokat és a köztisztviselőket. Lenne rá lehetőség, ugyanakkor önök sajnos mégsem ezt választják. Milyen érveik, indokaik vannak arra, hogy ne így járjanak el? Láz ár János ma a vitában kifejtette, hogy hát alapvetően azért nem sújtja szerinte a köztisztviselőket meg a pedagógusokat ez a különadó, mert őket nem fogják kirúgni. (23.20) Megható történetet hallottunk arról a kétszáz hódmezővásárhelyi pedagógusról, akik biztonságban érezhetik magukat most, hogy Lázár János frakcióvezető úr kifejtette, hogy nem kíván tőlük megszabadulni. Csak arra szeretném figyelmeztetni Lázár Jánost és a kormányoldalt, hogy egy demokráciában nem a kegy az, ami a legfőbb garancia, nem a k egy az, ami miatt a pedagógusoknak biztonságban kellene érezni magukat, hanem az intézményi garanciák. Például egy ilyen intézményi garancia lenne, hogy a jogosan várt végkielégítésüket megkaphassák még akkor is, ha meg kívánnak tőlük valamilyen okból kifo lyólag szabadulni. A másik önök által hivatkozott érv, amire szintén sokan kitértek már a vitában, az, hogy önök szerint körülbelül hárommillió ember erre szavazott. Lássuk, hogy mit is jelent tulajdonképpen ez a reform, és hogyan korrelál a választói akar athoz, egy kicsikét kiforgatva az önök logikáját! Először is
