Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. november 2 (41. szám) - Új bizottsági tagok megválasztása - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
1707 Schiffer Andr ás képviselő úr következik, az LMP képviselőcsoportjából, kétperces hozzászólásra. Képviselő úr! DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Két dologra szeretnék reagálni. Az egyik: először is Wittner Máriának nagy tisztelettel azért azt szeretn ém válaszolni, hogy akkor, amikor az Alkotmánybíróság meghozta azt a bizonyos elévülési határozatát, akkor én egész pontosan harmadéves jogi egyetemista voltam, és nekünk büntetőjogszemináriumon a szemináriumvezető tanár éppen azt magyarázta, hogy az elév ülés, mint az alkotmányos büntetőjog egyik alapelve, miért fontos, és hogy ez a bizonyos ZétényiTakácstörvény miért alkotmányellenes. Jegyzem meg, a Fidesz hasonlóképpen vélekedett. Ezt a szemináriumvezető tanárt akkor úgy hívták, hogy Polt Péter. Úgyhog y ennyit az én előtörténetemről ezzel a törvénnyel kapcsolatban. A másik viszont, ami konkrétan az alkotmánybírósági törvényt illeti. Európában azokban az országokban, ahol az úgynevezett osztrák típusú alkotmánybíróság van, nem a belga államtanácsról besz élek, nagyon kérem Lázár képviselőtársamat, hogy ne keverjünk össze különböző rendszereket, mert ott, ahol gyengébb típusú alkotmánybíróság van, ott más hatalmi ág erősebb, vagy éppen szövetségi berendezkedés van. Ott, ahol osztrák típusú alkotmánybíráskod ás működik, példa nélküli az, hogy az alkotmánybíróság hatáskörét bizonyos törvényhozási tárgyak tekintetében korlátozzák. Nincs ilyen példa. A másik: az pedig, hogy a népszavazási tárgyakat és az Alkotmánybíróság hatáskörét összevarrják, egész egyszerűen egy aktuálpolitikai barkácsolás, semmiféle jogdogmatikai alapja nincsen. Az, hogy a törvényhozó bizonyos tárgyakat nem enged népszavazásra, egészen más megfontolásból teszi, mint amiért bizonyos országokban az alkotmánybíróság hatáskörét így vagy úgy megsz abják. Tehát szakmailag is tökéletesen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) hasznavehetetlen az ön javaslata. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Tóbió... (Derültség.) Tóbiás József képviselő úr következik kétperces hozzászólásra. TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Régi ismeretségünkre hivatkozva a becenevet is elfogadom. (Derültség. - Az elnök csenget.) A következőt szeretném önöknek mondani: jól látszik, hogy az együttes vita már a következő napirendi pontot is magában foglalja, és ez önmagában nézve azért is hiba, mert ez a kormányzó pártok szándékát tükrözi, nevezetesen beszéljünk a végkielégítésekről, miközben önmagában ezt semmi nem indokolja, azon kívül, hogy ők elmondják. Azért készülnek megváltoztatni az alkotmányt, tisztelt hölgyeim és uraim, merthogy az alkotmány és az Alkotmánybíróságról szóló jogszabályok mögött az önös érdekek húzódnak meg, amelyekkel szeretnék elleplezni azt, hogy alkotmányellenes jogszabályokat kívánnak meghozni. Ugyanis nem a végkielégítésekről szóló törvényt kívánják megváltoztatni, mert nincs ma Magyarországon olyan alkotmányjogász, aki ne állítaná, hogy ezt a ma érvényben lévő alkotmányos keretek között is meg lehetne oldani, ha önök ezt akarták volna. De önök nem ezt akarják. Önök nem fogadták el ma a költségvetési bizottságban azt a javaslatot sem, hogy a parlamenti frakciók közösen keressék meg azt a ma érvényben lévő, alkotmány által lehetséges legjobb megoldást, amely biztosítja a végkielégítések rendezését , amelyben minden parlamenti párt frakciója kinyilatkoztatta, hogy egyetért, szeretné rendezni. (20.50) Önök ezt elutasították. Egy mondatot szeretnék önöknek fölidézni: “Jogállami keretek között elf ogadhatatlan, hogy a parlamenti többség birtokában a kormány alkotmánysértő törvények sorával bizonytalanítsa el állampolgárait, sodorja veszélybe a jogállam alapelvét.” Szép és igaz mondat.
