Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP):
1562 az én kezemben fogok, az nem támogató egyáltalán. Tehát nem tudom, hogy megkaptáke valamilyen csatornán, és bármit is, bármilyen g ondolatot is beépítetteke ebbe a jogszabályba, hiszen a társadalmi egyeztetésnek ez lenne a célja. Nagyonnagyon egybecsengő, legyen az TASZ, Ökotárs Alapítvány vagy Reflex Környezetvédelmi Egyesület (Dr. Rétvári Bence: Azt is láttam.) , nagyonnagyon egyb ecsengőek a megállapítások ezzel a jogszabállyal kapcsolatban. (13.50) Azt gondolom, és ezt be kell látni önöknek is, hogy a jogszabályalkotáshoz idő kell, a demokráciához általában idő kell, ez borzasztóan macerás, hosszadalmas folyamat, viszont megéri ez eket az időket kivárni és betartani. Hogyan nézne ki egy ideális folyamat ilyen tekintetben? Azt gondolom - most nem beszélve arról, hogy ezt nagyon sok civil szervezet kifejti , hogy ha már konkrét jogszabályokról vitatkozunk, akkor már régen el vagyunk késve, hiszen ezt megelőzően stratégiai dokumentumokról kellene érdemi társadalmi párbeszédet folytatni, sőt konszenzust kialakítani, mielőtt nekifogunk a kodifikációs folyamatnak. Mindenesetre az nyilvánvalóan nem lehet megoldás, hogy egyszer csak egy ily en kodifikált törvénycsomagot meglátnak az Országgyűlés különböző frakciói péntek délután az Országgyűlés rendszerében, és utána már hétfőn szavazunk arról, hogyan térünk el a Házszabálytól, és estig már a zárószavazást is lezavartuk. Tehát nemhogy kormány on belüli egyeztetés nem volt, hanem nem volt társadalmi egyeztetés, és nem játszottuk le azokat a köröket, amiket a civil szervezetek is igényelnek. Ehhez képest szerintem kétlépcsős jogalkotásra lenne szükség. Szabályozási koncepciókat szeretnénk látni - nem is mi mint országgyűlési képviselők, hanem nyugodtan mondhatom a civilek nevében , sőt talán féléves, egyéves jogalkotási terveket kellene bemutatni, és már ebbe befogadni a javaslatokat, és e szerint végezni a kormányzati munkát. A szabályozási konc epciót is nagyon sokféle technikával és módszerrel meg lehet vitatni. Az nagyon kevés, hogy egy eldugott honlap mit tudom én, melyik sarkába kitesszük ezt a jogszabályt, és akinek éppen szerencséje van, és arra jár, az letöltheti néhány nappal a véleményez ési határidő előtt, hanem bizony össze kell hívni stakeholderfórumokat, minden érdekeltet leültetni egy asztal köré, és alaposan megbeszélni a szabályozási koncepcionális elemeket. Megint össze kell gyűlni, amikor a hatástanulmányokat végre láthatjuk; én húsz év alatt egyetlen jogszabály hatástanulmányát nem kaptam meg civil szervezeti vezetőként, húsz év alatt egyetlen kormány nem tudta azt megtenni, hogy hatástanulmányt mellékelt volna az adott jogszabályhoz. Tegyük fel, hogy voltak hatástanulmányok - eb ben sem vagyunk minden esetben biztosak, ugye; már ebben a kormányzati ciklusban is el lehet mondani, hogy ez abszolút hiányzik, pedig ez nekünk meg lett ígérve már a kormányprogramban is, hogy itt új jogalkotási kultúra lesz, de egyetlen kormány sem tudta ezt a feltételt kielégíteni. Amikor már a hatástanulmányokat is láttuk, és a stakeholderfórumok is véleményt mondtak róla, és a véleményüket megpróbálták becsatornázni ebbe a folyamatba, sőt - ne adj' isten - állampolgári tanácsokat is lehetne összehívni különböző delegációs mechanizmusokkal, lehetne nyilvános vitákat szervezni mindenféle honlapokon és fórumokon, és ezeket a technikákat nem is érdemes szerintem elmulasztani, hiszen borzasztóan komoly inputokat kaphat a kormányzat az egyes jogszabályok elő készítéséhez - mindezek után lehetne a kodifikációhoz hozzáfogni. És mindezek után lehetne a már kodifikált szöveg ismeretében újra lefolytatni ezt a bizonyos vitát, és ekkor kezdődhetne a közigazgatási egyeztetés. Ez után kerülhetne be a parlament rendsze rébe az adott jogszabály, és nyilvánvalóan a jogalkotás határidejét illene betartani, nem úgy, ahogy eddig tettük. A stratégiai gondolkodásról már ejtettem szót, tehát ez nekünk nem nagyon megy. Készültek ugyan stratégiák az elmúlt húsz év alatt, akár csak azon a területen, ahol én dolgoztam, a környezetvédelem területén számos tekintetben, ezek soha nem voltak kellően megvitatva, soha nem voltak rendes társadalmi vitára bocsátva, és ennek megfelelően nem is alakulhatott ki ezekkel kapcsolatban valamiféle t ársadalmi közmegegyezés. Márpedig, ha nincs társadalmi közmegegyezés,
