Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP):
1561 törvényjavaslatokról tárgyalni, én csupán azt mondom, hogy ott még egy eljárási logikát esetleg lehetne találni, itt viszont ennek eljárási logikája sincs, ez szándékosan alkotmánysértő j ogalkotás volt az előző kormány részéről. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm szépen. Szilágyi László képviselő úr hozzászólása következik. SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Orszá ggyűlés! Hogy kinek milyen erkölcsi alapja van megszólalni egy ilyen vitában, azt nehezen tudom megítélni fiatal politikus lévén, de öreg civilként azt gondolom, hogy a saját erkölcsi alapomról elég sokat tudnék beszélni ebben a kontextusban. Én akkor kezd tem civil környezetvédő pályafutásomat, amikor a rendszerváltás volt, aktivistaként, szakértőként, civil szervezeti vezetőként dolgoztam egészen tavaszig, mígnem ide önök közé keveredtem. Hadd mondjam el, hogy számtalan eset volt ez alatt a húsz év alatt, amikor mi megpróbáltunk jogszabályokat véleményezni civilként. Hogyan ment ez? Úgy ment a rendszerváltás utáni első öthat évben, hogy minden egyes paragrafusért sírni kellett, rimánkodni kellett, hogy mutassák meg, hogy mit terveznek. Úgy néztek ránk, min t egy ufóra, mint egy messziről jött idegenre, egy földönkívülire, és nem tudták eldönteni, hogy ez miféle állatfajta, mi az, hogy környezetvédő szervezet és civil szervezet, és mi köze van nekik az adott tárgykörhöz, az adott jogszabálytervezethez. Szépen , lassan beleérett a demokrácia abba a fázisba, hogy már elismerték a mi jogunkat arra, hogy civil szervezetként véleményezzünk ilyen jogszabályokat. Az utolsó utáni pillanatban kaptunk egy ilyen kodifikált maszlagot általában, amit civil szervezetként nem feltétlenül tudtunk mindig a kellő mélységben feldolgozni, hiszen képzett jogászokra lett volna szükség. Természetesen aztán fölnőttünk ehhez a feladathoz, de szeretném jelezni, hogy nem ezt gondolnám én társadalmi egyeztetésnek. Sokszor az lett a bevett gyakorlat, hogy egy bizonyos címlistára kidobták az adott jogszabálytervezetet, és tegnapra kértek írásos véleményt. Voltak egyszerű jogszabályok, de voltak több száz oldalas saláták is, és igazából nem volt alkalmunk arra, hogy érdemben részt vegyünk ebbe n a vitában. Azután megértem azt is, hogy tagja voltam az Országos Környezetvédelmi Tanácsnak négy éven keresztül, amelynek törvényben meghatározott funkciója, sőt kizáró funkciója, hogy bizonyos környezetvédelmi jogszabályokat megtárgyaljon még a parlamen tbe terjesztés előtt. Ez soha nem teljesült, egyik kormány sem volt képes arra, hogy odahozza időben a koncepciót vagy éppen a szabályozási javaslatot, és ezt az OKTval, az Országos Környezetvédelmi Tanáccsal megvitassa, majd későbbi fázisban újra behozza a kodifikált tervezetet. Ez sohasem érvényesült érdemben. Minden kormány mulasztásos alkotmánysértésben volt ezzel kapcsolatban. Arról nem beszélve, hogy aláírtunk mi egy egyezményt, amit úgy hívnak, hogy aarhusi egyezmény, kihirdettük ezt törvényben, és igazából nagyon kevés olyan pillanat volt az én civil pályafutásomban - egészen mostanáig mondom ezt , amikor az aarhusi egyezmény szellemében tudtunk volna befolyni a jogszabályelőkészítésbe, pedig itt nagyonnagyon komoly jogosítványokról van szó az eg ész civil társadalom számára és az állampolgári csoportok számára. Hogyan nézne ki egy ideális társadalmi egyeztetés? Én attól félek, hogy az előttünk fekvő jogszabály alapján semmi nem fog érdemben változni, itt annyi minden el van kenve, akár a határidők tekintetében, akár pedig az úgynevezett érdekelt csoportok kiválasztása tekintetében. Most a szakmai részletekbe talán nem mennék bele, mert nagyon sokan említették már ezeket szinte szóról szóra. Egyébként hadd mondjam meg, mi van a kezemben: 1015 civil szervezet véleménye erről a jogszabályról. Nem tudom, államtitkár urak ezt megkaptáke. (Dr. Rétvári Bence: Olvastam.) Amit