Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 27 (40. szám) - A jogalkotásról szóló törvényjavaslat, valamint a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZAKÁCS IMRE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1530 megalkotásár a, természetesen feltéve, ha a felhatalmazást adó jogszabályból kifejezetten más nem következik. A javaslat rendezi a jogszabálymódosítás intézményének alapvető szabályait, kimondva, hogy a hatáskörrel rendelkező szerv jogszabállyal módosíthat más jogszab ályt. Módosítani és hatályon kívül helyezni kizárólag hatályos jogszabályokat és olyan jogszabályi rendelkezéseket lehet, amelyeknél azonban előfordulhat, hogy a hatálybalépést megelőzően szükséges normaszöveg megváltoztatása megtörténjen, és ennek a módjá t is meghatározza a törvényjavaslat. A jogszabály hatálybalépése és hatályvesztése valamely jövőbeli feltételtől függ. Annak érdekében, hogy a feltétel bekövetkezésének időpontja minden esetben egyértelműen megállapítható legyen, a javaslat előírja, hogy a rra a Magyar Közlönyben közzétett egyedi határozatban kerüljön sor, és a feltétel bekövetkezte naptári napjának megállapítása is itt történjen meg. A jogalkalmazást elősegítő, megállapító egyedi határozat tájékoztató jellegű, a jogszabály hatálybalépésére vagy hatályvesztésére nyilvánvalóan nem hat ki. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a módosító jogszabály a hatálybalépésével beépül az alapjogszabályba, és egyidejűleg úgymond eltűnik a jogrendszerből. (11.20) E gyakorlatnak megfelelően a javaslat beve zeti a joghatását már kifejtett módosító és hatályon kívül helyező rendelkezések automatikus hatályvesztését, amiről a jogszabályalkotóknak a jövőben nem kell tételesen rendelkeznie. Ez az önmagát megsemmisítő módosítás szintén egy fontos dolog; ha valaki egy jogszabálygyűjteményt megnéz, nagyon sok olyan módosító javaslat van benne, ami egyébként az egységes szövegbe beépült, de a hatályos jogszabályok között még mindig ott szerepel mint önálló rendelkezés. E rendelkezés a jogrendszer átláthatóságát és az egyes jogszabályokban tételesen elhelyezett, folyamatba épített technikai deregulációs rendelkezésekből következő, esetleges jogalkotói hibák elkerülését is biztosítja. A jogrendszer folyamatos felülvizsgálatának két fő eszköze, mint azt a bevezetőben is e mlítettem, az utólagos hatásvizsgálat és a tartalmi dereguláció. A minőségi jogalkotás követelményeinek megfelelően a jogszabályokat nemcsak megalkotásuk előtt kell indokoltság, szükségesség és várható hatások szempontjából megvizsgálni, hanem a szabályozá s korszerűsége érdekében szükség van egyes jogszabályok és a jogrendszer folyamatos, illetve időszakonkénti szisztematikus felülvizsgálatára, így például az utólagos hatásvizsgálat keretében a jogszabály tényleges hatásainak a szabályozás megalkotása idejé n várt hatásokkal való összevetésére is. A tartalmi deregulációs kötelezettség a jogszabály által okozott hatások mellett elsősorban jogi szempontok alapján szolgálja a normavilágosság és a jogrendszer átláthatósága és jogbiztonsága szempontjait. A javasla t a szocialista jogfelfogásból öröklött “állami irányítás egyéb jogi eszközei” kifejezést a “közjogi szervezetszabályozó eszköz” kifejezéssel váltja fel - ez egy fontos változás. Az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően kizárólag két ilyen jogi aktus maradhat meg: a normatív határozat és a normatív utasítás. Az állami szervek és helyi képviselőtestületek által saját magukra és alárendelt szervezeteikre vonatkozó, kötelező normatív szabályozást kizárólag ilyen formájú aktusok tartalmazhatnak. A javasla t kibővíti a kibocsátásra jogosultak körét, elismerve az alkotmányban megjelölt más szervek és személyek, például az Alkotmánybíróság vagy az ombudsman jogát arra, hogy saját szervezetükre nézve kötelező normatív szabályokat alkothassanak. Az eddigi szabál yozással összhangban normatív határozatot testületi szervek, normatív utasítást egyszemélyi szervek, azaz közjogi köztisztviselők vagy tisztviselők adhatnak ki. A normatív utasítás kiadására jogosultak köre kiterjed a központi államigazgatási szervekről, v alamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény szerinti központi államigazgatási szervekre, nemzetbiztonsági szolgálatokra, valamint mindazokra az alkotmányban nevesített szervezetekre, amelyek számára a rájuk vonatkozó külön törvé ny ezt lehetővé teszi.
