Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. szeptember 14 (30. szám) - A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről általános vitája - DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
144 Magyarán, ami nagyon gyakran elhangzik itt a parlamentben: a Bajnaikormány sikeres válságkezelése - nos, a Bajnaikormány idézőjelesen sikeres válságkezelése következtében Magyarország 1991 óta a legmélyebb recessziót vagy depressziót volt kénytelen elszenvedni. ’91ben volt ennél még súlyosabb, de hát ott 40 év szocializmusát kellett feldolgozni. Úgy tűnik, nyolc év szocializmusa is elég volt ahhoz, hogy egy ú jabb mély visszaesés következzen be. Hangsúlyoznám: ’91 óta nem volt ekkora gazdasági visszaesés, mint amekkora a tavalyi volt. Tudom, erre azt szokták mondani, hogy igen, globális pénzügyi válság volt. Igen, az volt. De ha szétnézünk a világban, nagyon jó l látjuk, hogy nem minden országot érintett ez egyformán, nem minden országot érintett ennyire legyengült állapotban, mint Magyarországot. Más országok is visszaestek, mi viszont már egy kvázi recessziós állapotból estünk egy nagyon mély depresszióba. (Mor aj az MSZP soraiban.) A depressziót a belföldi kereslet sínylette meg talán a legjobban. A belföldi kereslet csökkenése az év egészében 7,6 százalékos volt. Mivel a külső és a belső keresletgyengülés, valamint a hitelaktivitás mérséklődé se a gazdaság minden szektorában csökkentette a beruházási hajlandóságot, ezért 2009 egészében a bruttó állóeszközfelhalmozás is 6,5 százalékkal esett vissza. A hazai inflációs folyamatokat több, egyes esetekben egymással ellentétes hatás mozgatta 2009be n, a nemzetközi energiaárak drasztikus esése, a korábban magas agrárárak csökkentése az inflációt mérsékelte, ugyanakkor az árfolyamingadozások és az árfolyam jelentős gyengülése 2008 végén, 2009 elején növelte az árszintet. Azért hadd utaljak még egy jel enségre, amely nagyon jelentősen befolyásolta az inflációt, ez pedig a normál áfakulcs emelése 25 százalékra, a jövedéki adók emelése, egyes ártámogatások szigorítása, ezek együttesen mintegy 1 százalékponttal emelték az inflációt. Éves átlagban számolva 2 009ben így 4,2 százalékos volt az infláció. Talán a legsúlyosabb következménye ennek a válságnak, amit látunk, az a munkaerőpiacon zajlott le. Nyilvánvalóan a vállalkozások megpróbáltak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, mind a külső, mind pedig a belső ke reslet csökkenéséhez. Ez az alkalmazkodás jelentett bérvisszafogást, jelentette a munkaórák számának csökkentését, részmunkaidősök alkalmazását, és jelentett létszámleépítést is. A kormány egy nagyon furcsa eszközzel próbált erre reagálni, a már ma is emlí tésre került “Út a munkához” programmal, amely gyakorlatilag a közszférába terelt több tízezer embert, anélkül, hogy ott valós tevékenységet folytattak volna, anélkül, hogy annak a tevékenységnek bármiféle gazdasági hozadéka lett volna. Gyakorlatilag stati sztika kozmetikázására volt megfelelő. Ennek ellenére és összességében a foglalkoztatottak száma 2,5 százalékkal csökkent, a munkanélküliségi ráta pedig 10 százalék fölé emelkedett. Ez a gazdaságpolitikai sodródás és tehetetlenség természetesen a költségve tési politikában is megtalálható. Ebben a parlamentben, amikor elfogadták a 2009. évre szóló államháztartási törvényt, akkor a hiánycélt a GDP 2,8 százalékában állapították meg. Év közben ezt kétszer is módosították, februárban 3,2 százalékra, májusban 4,3 százalékra, szeptemberre visszamódosították 4,1 százalékra, a végső összeg a zárszámadás szerint, az államháztartás 2009. évi pénzforgalmi hiánya 1014,3 milliárd forintban teljesült, ami a GDP 3,9 százalékát tette ki. Eddig még majdnem rendben is lennénk, egy fokozatos sodródás, a tervezethez képest eleve 1,1 százalékkal nagyobb államháztartási hiány. De ez a tervezettnél 1,1 százalékkal nagyobb államháztartási hiány is eléggé furcsa módon jött létre. Magyarországon, ugye, van egy szemantikai vita arról, h ogy mi is a csontváz, mi az, ami a szekrényekben található csontváz. Hadd idézzek egy másik fogalmat, Olli Rehn, az Európai Unió pénzügyi biztosa nem is olyan régen egy interjúban nyilatkozott erről. Magyarországon természetesen az a sor jött le, hogy ninc senek csontvázak; a mondat elejét általában elfelejtik: Olli Rehn azért explicite kifejti azt, hogy vannak bizonyos slippageek, csúsztatások a költségvetésben,
