Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 20 (37. szám) - A magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1105 megkülönböztetés tilalmát sértő klauzula ugyanúgy fö lmerül, hiszen teljes mértékben hátrányt szenvednek azok, akik most befizetik a magánnyugdíjpénztárba a járulékukat, viszont nincs biztosítva jelen esetben az, hogy miként látják viszont ezeket a befizetéseiket, mert a kormány ismét nem a szinkronitás elvé t alkalmazta, hanem először elvesz, és majd később mondja meg, hogy hogyan adja vissza. Köszönöm a szót. ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági állásfoglalások ismertetésének végére értünk. Az elfogadott napirend szerint most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 2020 perces időkeretben. Ezt követően az elsőként szólásra jelentkező független képviselő, valamint frakciónként egy képviselő 1515 perces időkeretben fejtheti ki álláspontját. A Fidesz képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két képviselő ismerteti. Megadom a szót elsőként Szatmáry Kristóf képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. SZATMÁRY KRISTÓF , a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen jogosan egy nagyon fontos és egy nagy rendszerhez kapcsolódó két törvényjavaslat általános vitájára kerül most sor, ami, szögezzük le az elején, csak egy részét érinti ennek az átalakítá snak, és valószínűsíthetően további lépések szükségesek ahhoz, hogy ezt az egész rendszert átalakítsuk. S ha már erről a rendszerről beszélünk, akkor hadd említsük meg azt, hogy ez a rendszer talán az egyik olyan utolsó nagy rendszer, amit lehetne akár az MSZP hagyatékának, a gyurcsányi szellemiség hagyatékának is nevezni. És nem ok nélkül lehetne így nevezni, mert ez a rendszer magán viseli azokat a jegyeket, amelyekkel többek között az elmúlt nyolc évben is kormányoztak. Mik azok a jegyek, amelyek fölisme rhetők a magánnyugdíjpénztári rendszeren? Az egyik az, hogy rosszul működik; ez elhangzott már korábbi felszólalásokban is. Több nemzetközi példát lehet hozni arra, hogy a magánnyugdíjpénztári rendszer, az akkori megalkotók elmondása vagy szándékai szeri nt is, akkor lenne jobb az állami nyugdíjrendszernél, ha minimálisan 2,3 százalék fölött lenne az éves hozama. Amit itt érdemes ezzel szembeállítani, az mondjuk, az állampapírkötvények hozama, ami nagyjából az állami nyugdíjrendszer hozadékaként, mérőszámk ént elővehető. Ehhez a 3,2hez képest az elmúlt 12 évben, írd és mondd, összességében 1 százalék… 1 százalék alatt volt a magánnyugdíjpénztári befizetések hozadéka. (Kiss Péter, Puch László: Reálhozama. Az infláció felett.) Nem elég az, hogy ilyen alacson y volt ezeknek a hozadéka, a rendszer úgy lett kialakítva, hogy azok a menedzsmentek, amelyek ezeket a portfóliókat kezelik, európai szinten is és az állami pénztárhoz képest is jóval nagyobb költséggel működnek, az éves befizetések közel 5 százalékát ford ítják saját működésükre. Ez az 5 százalék azt jelenti, hogy annak a 3 millió néhány százezer embernek a pénzéből, a ki a magánnyugdíjpénztárakban van, és évente befizet 360 milliárd forintot, az ő pénzükből több mint 15 milliárdot használnak föl, ahelyett egyébként, hogy ezt az 5 százalékot beszámítanák a hozadékba. Teszik ezt úgy, összehasonlításként, hogy 2 százalék alatt van a működési költsége az állami nyugdíjrendszernek, és Ausztriában egyébként, ahol sokkal jobban szabályozzák a magánnyugdíjpénztárak at, 1 százalék körül van. Tehát ki lehet azt mondani, hogy ha a magánnyugdíjpénztártagok nem is járnak jól a magánnyugdíjpénztári befizetéseik után, vagy rosszabbul járnak, mint ha az államiba fizetnék, valakik igenis jól járnak ezzel, mert valakiknek, h a nyereség van, ha nem tud kimutatni nagy hozadékot, akkor is megkapja az éves 5 százalékos működési költségét. Ezért fölhívnám azon képviselőtársaim figyelmét, akik ezt a rendszert úgy egészében próbálják védeni, hogy nem a 3,2 millió befizető érdekeit vé dik elsősorban, hanem annak a szűk menedzsmentnek az érdekeit, amely a magánnyugdíjpénztári befizetések után évi több tíz milliárd forintot zsebre tesz. És azt el kell
