Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 20 (37. szám) - A magán-nyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1106 dönteni mindenkinek a parlamentben, hogy kinek az érdekeit védi, a 3,5 millió magánnyu gdíjpénztári tagnak, akik egyszer nyugdíjat fognak kapni, vagy azok érdekeit, akik ezeket a pénzeket kezelik. Egyébként, ha már itt tartunk, elhangzott itt más fölszólalásban is, hogy kísérlet volt arra az előző kormánynál - és meg lehet nézni a szavazási eredményt, ha valaki esetleg nem emlékezne rá , önök, az önök kormánya, a Bajnaikormány másfél évvel ezelőtt beterjesztett egy olyan javaslatot, ami lényegében úgy, ahogy van, magánkézbe juttatta volna, magánzsebekbe juttatta volna azt a 2700 milliárd fo rintot, amit ez a 3 millió ember az elmúlt 12 évben befizetett. Önöknek nem nagyon lehet reklamálni azért, mert most a 30 milliárdot ezektől a cégektől a garantált állami rendszerbe teszik be, amikor az önök szavazatával, ha átment volna a köztársasági eln öknél, ez a 2700 milliárd forint már a menedzsment zsebében lenne. Önöknek egy szavuk nem lehet arra, hogy ki hogyan akarja ezt a pénzt eltenni. (Taps a kormánypárti padsorokban és Jobbik soraiban.) Visszatérve, szerintem a Ház nagy részében, még azoknál i s, akik esetleg ellenzik ezt a rendszert, a Ház egyik vagy másik frakciója tekintetében abban egyetértettünk nagyjából, hogy ez a mostani rendszer nem jó. Ez a mostani rendszer pazarló, az emberek pénzét nem jól kezeli. Innentől kezdve értelemszerűen több lépésnek kell következnie, és a most előttünk fekvő két törvényjavaslat valószínűleg a lépések első sorába tartozik. Ezt követnie kell mindenképpen annak - és ebben teljes egyetértés van , biztosítani kell azt, hogy aki az állami rendszerbe most a pénzét átteszi, az jóvá lesz írva, az emberek számára, a nyugdíjasok számára ez nem fog elveszni. Úgy gondolom, ez közös felelősség, és közös célja a Fideszfrakciónak is. Ki kell dolgozni azt a rendszert, teljesen egyértelműen, hogyan lehet törvényes keretek köz ött a magánnyugdíjpénztári tagok útját átvezetni vagy megkönnyíteni az állami nyugdíjalapba olyan módon, hogy senki nem járhat rosszabbul. Tehát azt a rendszert kell kidolgoznunk, azt a rendszert kell támogatnunk, amely lehetőséget ad minden egyes magánn yugdíjpénztári tag számára, túl azon, hogy ezt a 14 hónapot mindenki számára jóváírják, de aki nem akar benn maradni a magánnyugdíjpénztári rendszerben, annak úgy fogjuk tudni biztosítani az átmenetelét az állami alapokba, hogy ne járjon rosszabbul. És ne m utolsósorban, ugye, arra is kell majd időt szakítani, hogy aki ott akar maradni önszántából, és úgy gondolja, hogy ez a nyugdíjtőzsde vagy az a pénzkezelés, ami a nyugdíjbiztosítóknál folyik, az megfelelő, akkor is szükséges lesz az egész rendszer szabál yozására, akár a menedzsmentdíjak, akár az egész működés átláthatóságának tisztázására. (10.40) Tehát amikor számon kérik azokat a kérdéseket, amelyek értelemszerűen ebben az egy törvényjavaslatban nincsenek benne, akkor értelemszerűen ezekről a kérdésekrő l mi is gondolkodunk, és ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok közül senki ne járjon rosszul. Egyébként két dolgot azért itt érdemes még egyszer elmondani. Az egyik az, hogy értelemszerűen ennek az egész ügynek van egy másik vetülete is azon kívül, hogy látjuk, hogy ezen rendszerek nem működnek jól. Erre már utaltam itt a bizottsági beszámolóban is. Az egyik az, hogy egyébként Magyarországon sajnos pontosan amiatt, mert a magánnyugdíjpénztári rendszerek ilyen formája is meretlen az Európai Unió régi tagjai között, és egy teljesen új rendszer van, ezért az Európai Unió régi tagállamai nem is akarnak hallani arról, hogy a magánnyugdíjpénztári befizetések összegét a költségvetési hiány tekintetében beszámítsák, ami Magyaror szágot egy különösen nehéz helyzetbe hozza az elkövetkező években, hiszen közös cél - és egyébként az egész második gazdasági akcióterv is arról szól , hogy Magyarország elmúlt években elvesztett gazdaságpolitikai hitelét visszaállítsa a 2009es és 2010e s hiánycélok tekintetében. Még egyszer megemlíteném, létezik egyébként példa, többi európai példa is létezik, én egyet említettem, az észtek példáját. Ez azért érdekes egyébként, mert ott maga az Unió a maastrichti kritériumok szempontjából fogadta el a ma gánnyugdíjpénztári átvezetések ilyen módon való
