Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény, valamint az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VÁGÓ GÁBOR (LMP):
1015 meghívottként itt levő v endégekre, és ez vonatkozik arra is, hogy ha tudom, hogy nem LMPs aktivistákról van szó, de mégiscsak láthatóan az önök vendégeként érkeztek a vendégeink, akik közös vendégeink. S akkor innen folytatjuk a mostani hozzászólását. (Taps a Jobbik soraiban.) V ÁGÓ GÁBOR (LMP) : Köszönöm szépen. Mint már Szabó Rebeka képviselőtársam elmondta, a törvényjavaslattal csupán egy problémánk van, ez pedig a 6. §, jómagam be is adtam egy módosító javaslatot, amit majd a részletes vitában ismét elővehetünk: azt, hogy 6. §t töröljük úgy, ahogy van. Engedjék meg, hogy jó szokásommal ellentétben most ne a kormányprogramból, hanem az LMP programjából idézzek. (12.50) “A köztér mindenkié. A köztéri hajléktalanság visszaszorítását nem a hajléktalanságot kriminalizáló é s kirekesztő rendeletekkel, hanem a megfelelő szociális ellátórendszer biztosításával kívánjuk elérni. Javasoljuk a hajléktalan emberek közterekről való kirekesztésére irányuló helyi jogszabályok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését. A lakástalans ág problémájától tehermentesített hajléktalanellátó rendszer, intézményrendszer jelentős eredményeket tud majd elérni az utcai hajléktalanság visszaszorításában, amit az alacsony küszöbű ellátások bővítésével is támogatni kell.” Ebből következően az LMP or szággyűlési csoportja nemmel kíván szavazni erre a törvényjavaslatra, amennyiben ez a 6. § továbbra is benne van. Tisztelt Országgyűlés! Jelen formájában azonban elfogadhatatlannak tartjuk a törvényjavaslatot. Ennek oka az, hogy a 6. § meghatározza a közte rületek rendeltetését, valamint felhatalmazza a települési önkormányzatokat, hogy szabálysértéssé nyilvánítsák és büntethessék a közterületek minden olyan használatát, amit az említett meghatározás nem tartalmaz. A közterület rendeltetésének a törvényjavas latban szereplő általános megfogalmazása mögött egy nagyon is konkrét cél rejlik: az utcai hajléktalanság kriminalizálása s a hajléktalan emberek közterekről való kirekesztése. Az említett rendelkezés valódi célját ugyanis egyértelművé teszi a törvényjavas lat első változatának indokolása, ami a Belügyminisztérium honlapján jelent meg néhány hete. A törvényjavaslat első formájában az indokolás egyértelműen megnevezte a hajléktalan emberek közterületekről való kitiltását, valamint az utcai hajléktalanság krim inalizálását, mint a módosítás egyik célját. E szerint a módosítás vonatkozó részének célja, hogy a közterületek nem rendeltetésszerű használatának esetkörére - például a hajléktalanok életvitelszerű ott lakása - az önkormányzatnak lehetősége legyen szigor úbb közterületi szabályok és szankciók megállapítására a helyi rendeletben, például a hajléktalanok kitiltására a közterületekről. A módosítás értelmében az önkormányzat lehetőséget kap a rendeltetésellenes és engedély, megállapodás nélküli használat, péld ául a közterületen történő lakás, alvás szankcionálására. Álljunk meg egy pillanatra! A Magyar Köztársaság egyik minisztériuma egy társadalmi csoport közterületekről való kitiltását jelöli meg egy olyan rendelkezés céljának, amit a kormány nevében a belügy miniszter és az Országgyűlés elé terjeszt. Képzeljük el a következőt: képzeljük el, hogy egy belügyminisztériumi törvényjavaslat nem a hajléktalan emberekkel, hanem egy másik kisebbséggel kapcsolatban tesz hasonló kijelentést. Képzeljük el, hogy a törvényj avaslat indokolásában az szerepelne, a rendelkezés célja lehetővé tegye a cigányok kitiltását a közterületekről vagy a mozgáskorlátozottak kitiltását a közterületekről. Botrány lenne, vélhetően még a kormánypártok támogatói között is, teljes joggal. Amiről szó van, hogy a hajléktalan emberek számára a többségi társadalom s a kormány ma még azt a kevéske szimbolikus védelmet sem biztosítja, amit más hazai kisebbségek már többnyire megkapnak. Róluk már nem lehet akárhogyan beszélni, a hajléktalan emberekről, úgy tűnik, még lehet. Most engedjék meg, hogy idézzek, jó szokásomhoz híven, a kormányprogramból. “Nem élhet az utcán egyetlen család sem.” Ha már most ez a kormányprogramban lévő rendelkezés egy nagyon új
