Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz):
1661 DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nemzeti történelmünk sorsfordító pillanatait fölidé zve Ottlik Géza szavai juthatnak eszünkbe: “Megszokhattuk már, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk.” Ma azonban a győzelem napja van. Ma 554 esztendeje annak, hogy míg az erejében és hitében megfogyatkozott Európa csügge dten kongatta a harangokat, addig mi, magyarok megvédtük Európa kapuját, és Nándorfehérvárnál útját álltuk az egész keresztény világot fenyegető ottomán áradatnak. A budavári önkormányzat évek óta emlékeztet erre az örömteli évforduló ra, ma is megkoszorúztuk Hunyadi János és Kapisztrán Szent János szobrát a budai Várban, ahogy az 550. évfordulón egy komoly ünnepséggel, a Hadtörténeti Intézettel közösen próbáltuk felhívni a figyelmet erre a történelmi évfordulóra. Tisztelt Képviselőtárs aim! 1456ban a keresztény világ Bizánc eleste után három évvel nagy küzdelemre készült, hiszen úgy tűnt, hogy a pogány áradatot senki és semmi nem állíthatja már meg. A pápa keresztes háborút hirdetett. Mielőtt azonban a keresztény hadak a török kiűzésére , Jeruzsálem felszabadítására indulhattak volna, április 7én befutott a hír: a Bizáncot legyőző II. Mehmed szultán személyesen vezeti Nándorfehérvár ellen seregeit. Mindössze három hónap maradt a felkészülésre. Mindenki lemondott rólunk, és valljuk be ősz intén, nem is sok remény maradt számunkra. Magyarország fejében és tagjaiban megbomlott, viszálykodás színhelyévé lett, és így nagy dolgok véghezvitelére alkalmatlanná vált - írta a pápa Kapisztrán Szent Jánosnak, akkor még csak Kapisztrán Jánosnak. Nem ok nélkül. A király, V. László, vadászat ürügyén Bécs felé elmenekült az országból, elmaradtak a főrendek bandériumai, a zsoldos seregek pedig Pozsony közelében vesztegeltek. Hunyadi azonban nem tétovázott, rögtön a Délvidékre sietett, megszervezte a védekez ést, Kapisztrán megkezdte a toborzást, amely sikerrel járt, tömegek indultak Nándorfehérvár megsegítésére. A törökök július 4étől 21éig lövették a várat, amely addigra már nem is várra hasonlított, hanem inkább egy mezőnek látszott, ahogy Hunyadi leírta. Ám hajnalban a védők kerekedtek felül, az újabb támadáskor végérvényesen, ugyanis a várból kitörő katonákat látva a keresztes seregek átkeltek a Száva túlsó partjáról, felvették a küzdelmet a törökökkel, és Hunyadi zsenialitása ekkor mutatkozott meg, észr evette, hogy a török ágyúk védelem nélkül maradtak, azokat elfoglalva saját fegyvereikkel kezdte lőni a törököket. Nándorfehérvár és vele az egész keresztény világ, Magyarország és Európa megmenekült. A történelemből tudjuk, hogy sorsunkat nem kerülhettük el, de mégis csodálatos az, hogy 1456. július 22én megvívtuk ezt a diadalt, és nyertünk három esztendőt. Ha belegondolunk, hogy mi mindent veszíthettünk volna el enélkül, másképp alakult volna a történelem, Mátyás király vagy az európai országokkal egyenr angú magyar királyság felemelkedése, a virágzó magyar reneszánsz kultúrtörténeti fejezete nélkül. Vannak aktuális üzenetei is ennek a mai napnak, ennek az évfordulónak. Az egyik ilyen üzenet az, hogy milyen nagy szerepe van a személyiségnek a történelem fo rmálásában, a személyes felelősségvállalásnak. Tudnunk kell, hogy mindenki, minden egyes személy szabad, felelős erkölcsi cselekvő, és e nélkül a személyes felelősségvállalás nélkül nem létezik sem a múlt, sem a jövendő. A másik üzenet, ami szerintem nagyo n aktuális, az az, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha a fásultság, a nemtörődömség és a széthúzás erőin felül tudunk kerekedni. Csak hitében erős nemzet maradhat fenn, teremthet távlatot, jövőképet az országban a nemzeti összetartozás alapján. Ahol a n emzeti érzés gúny tárgya, ahol az egészségügyi szolgáltatás vagy a betegség fizetős, rászorultsági alapon nem megkapható szolgáltatás, ahol a tanítás egy meghitelezett kegyelem, ott valójában nem várható el, hogy az emberek összefogjanak, hogy meg tudják s egíteni az országot. (23.40)
