Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - VONA GÁBOR (Jobbik):
1571 érdekeket vagy az ország érdekeit képviselő emberektől megszabadul végre Magyarország, hanem abbéli aggodalmunkat szeretnénk kifejezni, hogy “szegfűs” államigazgatás helyett nem szeretnénk “narancsos” államigazgatást. (Taps a Jobbik soraiban.) Ennek a hatalmibázisépítésnek azért volt egy mélypontja vagy csúcspontja - mindenki gusztusa szerint válasszon , amit én azért nem tennék vicc tárgyává, mint ahogyan azt Schiffer András frakcióvezető úr megtette; ugye, ez a politikai nyilatkozat falra függeszté se volt. Megmondom őszintén, ezzel nagyon meglepett engem a miniszterelnök úr, illetve a kormánytöbbség. Nem értem még mind a mai napig, hogy erre miért volt szükség. Annyi nagyszerű gondolata van a magyar történelemnek, amelyet a falra lehetne függeszteni , és ki lehetne tenni a közintézményekben, miért nem ezek közül választottak? Mi ez a gondolkodásbeli torzulás, amely azt gondolja, hogy ebben az egyébként valóban nagyon komoly politikai változásokat magában rejtő időszakban az önök gondolatai a legalkalm asabbak arra, hogy ezt kifejezzék? Azt gondolom, lehet egy ilyen politikai nyilatkozatot a falra függeszteni, vagy akár ezt is, de majd ötven év múlva a történelem függessze ezt a falra, és ne önök, mert így meg abba a helyzetbe kényszerülnek, hogy lehet, hogy néhány év múlva kénytelenek lesznek majd elviselni annak a tudatát és látványát, amikor ezeket a nyilatkozatokat a falakról le fogja venni Magyarország. Mi az, amit e helyett a hatalmi bázis szélesítése helyett az emberek elvártak volna önöktől? Elvár tuk volna például az alkotmányozással kapcsolatban, e történelmi lehetőséget felhasználva, a történelmi jogfolytonosság helyreállítását. A gazdaság rendbetétele kapcsán elvártuk volna azt, hogy a multinacionális cégek is megjelenjenek a közteherviselésben; elvártuk volna, hogy a körbetartozások kérdését végre kezelje Magyarország; elvártuk volna azt, hogy a devizahitelbe belenyomorodó magyar társadalomnak segítő jobbot nyújtson a kormány. Elvártuk volna az elszámoltatást is. Itt ugyan történt nagyon sok min den: ugye, miniszterelnöki megbízott, miniszteri biztos van, minden van, csak elszámoltatás nincs. Szerintem a korrupció nem egy kígyó, hanem egy kétfejű sárkány, az egyik feje nagy, vörös, a másik pedig narancsszínű és kisebb. (Taps a Jobbik soraiban.) S zintén elvártuk volna, hogy a közbiztonság ügyében a kéthetes ígéret teljesüljön. Már többszörösen eltelt ez a két hét, de nem teljesült ez az ígéret. Ehelyett voltak persze biztató törvényjavaslatok, voltak optimizmusra okot adó jelenségek, de azért alapv etően azt kell kimondani, hogy a közbiztonság ügyében a kormánynak továbbra sincs stratégiája, továbbra sincs őszinte diagnózisa, és ebből fakadóan továbbra sincsenek értékelhető eredményei. (16.20) S ha már itt járunk, szintén elvárta volna a társadalom a zt, hogy a cigánykérdéssel, a cigánymagyar együttélés problémáival végre őszintén foglalkozzon Magyarország. Komplexitásában kellene kezelni ezt a problémát. Továbbra is javasolja a Jobbik frakciója azt, hogy állítsunk fel egy eseti bizottságot olyan kérd ésekben, mint cigánybűnözés, uzsorázás, segélyek, pozitív diszkrimináció, védett fogyasztói státus, szegregáció, integráció, demográfiai bomba, megélhetési gyermekvállalás, ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk őszintén, állítsuk föl az őszinte diagnózist, m ert egy olyan helyzetben vagyunk, amikor történelmi bűncselekményt követ el az Országgyűlés, ha nem próbáljuk ezt a hatalmas problémát megoldani. És félek attól, ha igaz az a híresztelés, ami terjed az ország nagy részében, hogy önök az országgyűlési válas ztások során cigány szavazatokat vásároltak (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) , amennyiben ez igaz, akkor ez egy történelmi bűncselekménynek minősülhet. Történelmi bűncselekménynek minősülhet, hiszen ezzel lemondtunk arról a lehetőségről, hogy ezt a kérdést végre józan és ésszerű módon kezeljük. Úgyhogy összességében azt szeretném mondani - egy mondat még, elnök úr, köszönöm a türelmet : rossz irányba halad ez a kormány, mindenféle biztató jel ellenére. Nem dicsőség az, hogy
