Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 22 (28. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): - ELNÖK (dr. Schmitt Pál): - VONA GÁBOR (Jobbik):
1570 Vagy esetleg arra is gondoltam, hogy az elnyúlt horvát tárgyalások miatt egy másik papír került a miniszterelnök úr mappájába. Itt elhangoztak különféle köszönetnyilvánítások a miniszterek, a képviselők, illetve a kormány felé, és elhangoztak egyúttal új fogalmak: már többször volt alkal mam megdicsérni a miniszterelnök urat, illetve a Fideszfrakciót abban, hogy tényleg zseniális az a bűvészi tudás, amellyel a szavak mágiáját képesek alakítani és ezzel a valóságot sok esetben elfedni. Hallottunk megint két új fogalmat a nemzeti centrumról és a józan észről, úgyhogy azt gondolom, ezeknek az új fogalmaknak a kapcsán ne csak a kormánynak, hanem a Fidesz PRosainak is érdemes lesz köszönetet mondani; az elmúlt 56 napban szerintem ők végezték a legkomolyabb munkát. A józan ész kritikájához visz ont annyit csak, hogy az elmúlt időszakban Magyarországon Kupa Mihály és Dávid Ibolya szeretett volna a centrumban parkolni. Nem hiszem, hogy ez a legszerencsésebb szituáció most Magyarországnak, hogy az értékrendielméleti vitákat félretegyük, bár hozzáte szem, hogy azzal egyetértek, hogy Magyarországon megváltoztak a politikai törésvonalak, nincs már szerintünkszerintem jobb- és baloldal abban az értelemben, ahogy az elmúlt húsz évben volt, hanem két olyan oldal van, ami közül mindenkinek el kell dönteni, hogy melyik oldalon áll: ez pedig a nemzeti oldal és a nemzetközi érdekeket kiszolgáló oldal, és ebben szeretnénk, ha a kormány is egyszer végre nyíltan állást foglalna. Rátérve az elmúlt két hónapra vagy az 56 napra, amelyet elvileg értékelnünk kellett v olna itt ma, a Jobbik mindig is igyekezett korrekt és objektív lenni, már amennyiben pártpolitikai, frakciók közötti vitákban erre lehetőség van; én most megpróbálok így tenni. Valóban, van egy olyan része a mi országgyűlési munkánknak, és ezért köszönet é s dicséret - őszintén mondom - a kormánypártoknak, amely történelmi jelentőséggel bírt itt az elmúlt 56 napban, és amely, azt gondolom, hogy ennek az 56 napnak valóban a legemlékezetesebb és a legelőremutatóbb része volt, ez pedig a nemzetpolitikai törvény ek, illetve törvénymódosítások. Gondolok természetesen a nemzeti emléknapra, gondolok a kettős állampolgárság elfogadására, vagy gondolok az osztálykirándulások szervezésének megsegítésére. Viszont azzal is szembesítenünk kell magunkat az Országgyűlésben - és örülök, hogy most ilyen sokan itt vagyunk, és a miniszterelnök úr is megtisztelt bennünket , hogy az elmúlt 56 napban az Országgyűlés energiáinak nagy része nem a nemzeti együttműködés kialakításáról szólt, hanem energiáink nagy részét az emésztette f öl, hogy a FideszKDNP kétharmados kormánytöbbségének hatalmibázisszélesítését, amelyet különféle törvényekbe csomagolt, megpróbálta nekünk eladni, mi, ellenzéki pártok pedig megpróbáltuk megakadályozni ezt. Ha egy hasonlatba próbálnám én magam is csomago lni, hogy mi az, ami történt, a következő történt. Önök a hatalmibázisszélesítésüket, ezt a farkast megpróbálták báránybőrbe bújt farkasként elénk tárni, majd amikor már a késő esti vitákon nagyon kevesen voltunk csak itt, és az ellenzék hosszú érvrendsze rek és érvek végén végre bebizonyította, hogy ez valójában egy farkas, és csak a báránybőrt kell lenyúzni róla, akkor általában az volt a válasz, hogy jójó, de vegetáriánus. (Derültség a Jobbik padsoraiban.) Körülbelül ennyi volt az elmúlt hónapokban a ha talmi bázis szélesítése kapcsán, ami történt. Mire gondolok konkrétan? Gondolok az önkormányzati rendszer átalakítására, amelyet sok mindennek lehet nevezni, de demokratikusnak vagy nemzeti együttműködésnek egyáltalán nem lehet. Elhangzott a miniszterelnök úr részéről, hogy a politikusok létszámát csökkentettük. Önök ezt évek óta végzik egyébként, méghozzá úgy, hogy egy politikusuk több állást is visel. Szintén nem tartozik a nemzeti együttműködés rendszerébe, vagy elég furcsán gyömöszölhető bele a médiavis zonyok átalakítása, az államigazgatás totális megszállása - PSZÁF, APEH, Alkotmánybíróság, Állami Számvevőszék. És itt szeretném hangsúlyozni: a Jobbikot nem az zavarja, hogy az előző években, az előző évtizedekben ide becsontosodott, egyáltalán nem a nemz eti
