Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1263 Megköszönöm az előterjesztői választ, az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosít ó javaslatok érkeztek, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül majd sor. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János és Kocsis Máté, Fidesz, képviselők önálló ind ítványát új változatban T/676. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Lázár János úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója : Köszönöm szépe n. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi vita kapcsán nem szerettem volna ügyrendi jelzéssel élni, csak néhány képviselőtársam figyelmébe ajánlhattam volna azt, hogy az előterjesztés az alapján is készült, amit Balczó Zoltán házalelnök úr előterjesztésként megfogalmazott, a nemzeti együttműködés nyilatkozata, illetve az emléknappá nyilvánítás vitájában, június 4ére készülve. Akkor köttetett egy kompromisszum a házalelnök úr részvételével annak érdekében, hogy a magyar oktatási rendszerbe a trianoni megemlékezés bekerüljön. Ezt a jegyzőkönyv miatt szerettem volna rögzíteni. Most a napirendi előterjesztésre rátérve - megköszönve elnök úrnak a szót - az alkotmánymódosítással kapcsolatban az előterjesztői expozé kapcsán az alábbiakra szeretném felhívni igen tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Ha a társadalomtól megkérdezzük, hogy mit is vár el a magyar államtól, és általában azoktól az államközösségektől, államoktól, amelyben adófizető polgár, akkor valószínűleg a válaszok sorában az egyik leg fontosabb válasz lesz, hogy az adófizetők az esetek döntő többségében azt várják minimumfeltételként az államtól - a magyar államtól például , hogy védje meg őket. (15.30) Ez a téma az elmúlt másfélkét esztendőben fölértékelődött Magyarországon, számos o lyan politikai párt, mozgalom ül ma a parlamentben, képviselteti magát, amely fontosnak tartotta a közbiztonság ügyét, a védelemhez való jog ügyét. Ez egy széles társadalmi vitára bocsátott kérdés, amely áthatja mai munkánkat is. Hiszen a közbiztonság kérd ésében nemcsak arról kell beszélnünk, hogy a jogkövető magatartást nem tanúsító polgártársaink milyen szankcióban részesülnek, s a Btk.t hogyan szigorítja az Országgyűlés, mint ahogy megtette “három csapás” formájában, hanem arról is kell beszélnünk, hogy a kialakult helyzetben milyen szerepük van a rendészeti szervezeteknek. Az állami erőszakmonopólium képviseletére képeseke a rendészeti szervek, a fegyveres testületek? Az állami erőszakmonopóliumot képviselő szervek iránt vane kellő bizalom? És ha ni ncs netán bizalom, aminek néhány jelét érzékelhettük, hiszen a társadalom több formában is tiltakozott az elmúlt években a rendőrség, a titkosszolgálat tevékenysége ellen, sőt alternatív mozgalmakat is szervezett ezen tevékenységek hiányának pótlására, akk or vajon ennek mi az oka? Jól teszi az Országgyűlés és a kormány, ha szembenéz azzal, hogy a magyar rendészeti szervezetek, fegyveres testületek iránt csökken a bizalma a magyar társadalomnak, ami részben azzal van összefüggésben, hogy ezek a szervezetek, ezek a struktúrák nem tudtak elszakadni az elmúlt hosszú évtizedekben a politika világától, és korlátozás nélkül teljesítik a mindenkori politikai megrendelést. A Fidesz választási programjának és a nemzeti együttműködés rendszerének egyik fontos eleme egy új rendőrség szervezése. Az új rendőrség szervezésére pontosan azért van szükség,
