Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója:
1264 hogy képes legyen az adófizetői igények kiszolgálására, már ami az állami erőszakmonopólium és a védelem jogának biztosítását garantálja. Szeretném fölhí vni a figyelmüket, történelmi példák azt bizonyítják, hogy a politika és a fegyveres testületek viszonya ennek az országnak és KeletKözépEurópának az életében nem tudott egymástól elszakadni, sőt szervesen összefonódtak, és egymásra kölcsönhatást gyakoro ltak. Az előbb Trianont említették képviselőtársaim a napirendi pont kapcsán. Tanulságos történet annak vizsgálata, hogy 1920 és 1944 között a magyar hadseregben például milyen szerep jutott a politikának. Tanulságos történet megvizsgálni a most publikálás ra került dokumentumok alapján, hogy az akkori magyar politikai elhárítással is foglalkozó titkosszolgálatok milyen elhárító munkát kellett végezzenek a magyar hadseregen belül, olyan tisztek kiszűrése érdekében, akik idegen hatalmak érdekeit szolgálták a Magyar Honvédségben, a Magyar Királyi Honvédségben. Jól láthatóak ezek a törekvések a húszas évek végén, a harmincas években. És ha a második világháború elbukásához vezető utat keressük, akkor ebben fontos szerepe van a húszas évek végén Gömbös Gyula honv édelmi államtitkárságának, aki kinyitotta a politika közvetlen behatási lehetőségét a Magyar Királyi Honvédség felé. És fontos szerepe van annak a Werth Henrik vezérkari főnöknek, aki szintén megteremtette annak lehetőségét, hogy nemcsak a politika, hanem idegen politikai hatalmak komoly pozíciókat foglaljanak el a magyar hadseregben, a Magyar Királyi Honvédségben. Ennek közvetlen társadalmi következményei lettek. Az talán külön is figyelemre érdemes, hogy 1945 után a magyar kommunisták első és legfontosabb törekvése volt a magyar belügyi szervek megszállása és a magyar katonai szervezetek fölötti azonnali ellenőrzési jog átvétele. Az 1945ös koalíciós tárgyalások legfontosabb kérdései közé tartozott a kommunista párt számára, hogy ki ellenőrzi, ki tartja ké zben a rendvédelmi szerveket, ki fogja ellenőrizni a titkosszolgálatokat, és ki fogja a Belügyminisztérium fölött a hatalom jogát gyakorolni. Ismerjük ennek következményeit, amikor a kommunista párt eggyé lett és összefonódott a Magyar Honvédséggel, szétve rte, szétzilálta azt. Ismerjük azokat a katonai pereket, amelyek koncepciós eljárásként a negyvenes évek végén zajlottak, és pontosan tudjuk, hogy Rajk László és Kádár János belügyminisztersége mit jelentett a magyar rendőrség és a magyar társadalom életéb en. Szeretném nyomatékkal figyelmükbe idézni azt, hogy az 1956os forradalom és szabadságharc után a magyar rendőrség újjászervezésének kereteiben a politika töltötte be a legfontosabb szempontot; Biszku Béla életútja és a mai hétköznapok vitája ezt pontos an dokumentálta az elmúlt egy hónapban. A magyar rendőrség ma ugyanabban a struktúrában működik, mint 1963ban, amikor az akkori alapítók, részben Biszku Béla közreműködésével fölállították. Az elmúlt, az 1963 óta eltelt időszakban nem történt a rendőrség szervezeti struktúrájában, sőt személyes meggyőződésem, mentalitásában és gondolkodásmódjában sem sok és érdemi változás. Ennek az az oka, hogy szinte politikai rendszerektől függetlenül a magyar rendőrség, a magyar katonai szervezetek és fegyveres testüle tek ki voltak szolgáltatva a politika önkényének. Ajánlom becses figyelmükbe Ungváry Krisztián kiváló munkáját, aki földolgozta a IIIas főcsoportfőnökség és a belügyi vezetés történetét, alaposan, fényképekkel dokumentálva. Rávilágít arra, hogy 1990 tavas záig a Magyar Szocialista Munkáspárt a Központi Adminisztrációs Osztály vezetőjén keresztül - aki Tóth András képviselőtársunkban személyesült meg utoljára, aki nem olyan rég még a magyar parlament tagja volt , közvetlenül politikai megrendelésre irányíto tta a rendőrséget. A belügyminiszter szerepe virtuális volt, és a magyar rendészeti szervek vezetői az MSZMP Politikai Bizottságának megrendeléseit teljesítették még 1989 őszén is. 1990ben megítélésem szerint egy táblacsere történt a magyar rendőrségnél é s a titkosszolgálatoknál is. Pontosan tudja, illetve aki a demokratikus ellenzéki mozgalmakban részt vett, tudhatja, hogy a Dunagate váltotta ki azt a mozgalmat, amely a IIIas főcsoportfőnökség struktúráját szétverte, és megpróbált létrehozni egy új titk osszolgálatot, nem sok sikerrel és nem sok eredménnyel. Más keleteurópai országokban az ottani rendészeti szerveknél következetes munka zajlott annak érdekében, hogy demokratikus értékrendet megtestesítő személyek kerüljenek a
