Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1260 Köszönöm, elnök úr. Ígérem, hogy nem fogom kihasználni a teljes tizenöt percet, hiszen - ha minden igaz - lényegében a vita végéhez közeledünk, sőt talán már el is értünk oda, így az a tisztesség is elér engem, hogy némi képpen összefoglalhatok egykét szempontot, illetve szeretnék néhány kifejezetten konstruktív ötletet és javaslatot tenni arra, hogy ezt az egész irányt - amit tulajdonképpen nagyon helyesen felvett a kormánykoalíció, és amit támogat a Jobbik is - hogyan l ehetne még tovább fejleszteni. A Trianon a fejekben, tehát a mesterséges határok a fejekben lebontása a fő vezérszelleme ennek az előterjesztésnek, éppen ezért nagyon üdvözölni lehet minden részét. A jobbikos előterjesztések egyértelműen a konstruktív javí tás, a kiegészítés és a bővítés szándékával születtek, hiszen itt egy kompenzálásra, sőt túlkompenzálásra van szükség, s ezt mondjuk ki. Mert gyakorlatilag azt lehetett mondani, hogy Trianonról ’90 előtt egyáltalán nem lehetett beszélni, ’90 után pedig bes zéltek ugyan róla, de nem nagyon sokat tettek. Most végre úgy tűnik, hogy valóban eljött a tettek ideje, s az állampolgársági törvény és a nemzeti összetartozás törvényének elfogadását követően megindulhat - ahogy Pősze Lajos képviselőtársam is mondta - eg yfajta aprópénzre váltása, a gyakorlati életbe való vitele, beleszüremeltetése a magyar összetartozás alapelvének. Ugyanis - mondjuk ki - erről szól ez, és ezt már az előbb is említettem. Miért gondolom, hogy ez nagyon fontos? Először is azért, mert ezzel visszanyúlunk a történelmi hagyományainkhoz. Ne felejtsük el, hogy a két háború között 1920 után, főleg gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszteri működése alatt nagyon határozott és nagyon helyes oktatáspolitikával a magyar társadalomban - amely amúgy is nag yon fogékony volt, ezt ne felejtsük el - szinte teljes konszenzus volt abban a vonatkozásban, hogy a revízió valamilyen formában szükséges, a magyar igazságot valamilyen formában diadalra kell juttatni. Ebben aztán még a legbaloldalibb körök, még az akkori illegális Kommunista Párt is bizonyos mértékben támogatta ezeket a törekvéseket. Ezért azt gondolom, hogy ezt a vonulatot kell továbbvinni. Az újraegyesítés pedig egy nagyon jó szó, mert nem kell választ adnunk azoknak, akik esetleg izgatottan elkezdik ké rdezni, hogy a határokat hogyan kezeljük ebben az újraegyesítésben. A nemzet újraegyesítésének a politikájába legalább három fő iránynak kell beleférnie, és ennek az egyik fontos pillére van most éppen előttünk. Ez az a bizonyos tudatépítési folyamat, ami azt jelenti, hogy a csonka országi magyarság számára hosszú ideig valóban egy idegen testként jelent ez meg, s ebben tulajdonképpen a rendszerváltásnak nevezett gengszterváltás sem hozott igazi áttörést, hiszen eljutottunk - többek között - 2004. december 5éig, amikor másfélmillió igen szavazat ugyan többségbe került, és egy erkölcsipolitikai felhatalmazást adott mindarra, ami most történik, de mégsem érte el a közjogilag szükséges szintet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben a bizonyos összetartozástud atépítésben a civil szektor hihetetlen erőfeszítéseket tesz. Itt hallottunk már a Rákóczi Szövetségről példát, hallottunk sok kezdeményezésről. Jómagam a Magyar Csodaszarvas Egyesületnek voltam tíz évig elnöke, most meg tiszteletbeli elnöke vagyok. Ez is egy olyan kis hangyaszorgalmú egyesület a sok tucat közül, amely azt tűzte ki célul, hogy az elszakított területeken élő magyar közösségeket visszacsatolja a nemzet vérkeringésébe. Mert - ahogy Karinthy is írja - levágták a különböző tagjait a nemzet törzs ének, s ezek a tagok egy mesterséges elszorításba kerültek, és a véráramlás valóban megszakadt, elakadt. Ezen segít a rengeteg civil szervezet. A mi szervezetünk, a Magyar Csodaszarvas Egyesület is több tucat tábort szervezett, iskolák közötti csereakcióka t hajtott végre, könyvgyűjtéseket szervezett, valamint számos jótékonysági koncertet Böjte atya intézményei javára, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Nagyon helyes és nagyon jó ez a sok dolog. Arra kérem a kormánytöbbséget, ne feledkezzen meg arról, hogy az iskolai vonal mellett a civil szektor határon túli, az elcsatolt területek felé kifejtett nemzeti összetartozást építő szorgos tevékenységét is támogassa. Ahogy Szávay István képviselőtársam utalt rá, komoly revízióra szorul a határon túli összmag yar ügyek pénzügyi forrásának jelenlegi finanszírozása. Ebben mindenképpen forrásbővítésre van szükség és egy olyan allokálásra, amely a lehető leghatékonyabb módon a
