Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
1261 legértékesebb helyi kezdeményezéseket támogatja. S megfelelő forrásokat kell rendelni az osztálykirándulások, az iskolai cserekapcsolatok elindításához, illetve bővítéséhez, hiszen enélkül az igen nehéz helyzetben vergődő oktatási intézmények nem tudnak egyről a kettőre jutni. (15.20) El szeretném mondani még egy személyes élményemet, Keglevic h István atya, egy regnumos atya a 2000es évek előtt, a ’90es évek közepén tűzte ki azt célul, hogy ő bizony pesti aszfaltbetyárokat fog elvinni elcsatolt területekre. Több ilyen útján vettem részt mint felnőtt, tulajdonképpen segítő, és örök életre szól ó emlék marad, hogy azok a pesti aszfaltbetyár fiatalok, akik életükben csak annyit hallottak, hogy van egy olyan, hogy Románia, és aki onnan jön, az román, és amikor átértünk Csíkcsomortán falu határába, találkoztak a helyi fiatalokkal és azzal a hihetetl en vendégszeretettel - közös bográcsos főzés, utána templomba menés, tehenek behajtása a határból, és egyáltalán felmenni a Havasokba a csúcsra. Tehát megérinti, és valóban, így most, mikor kimondja az ember ezeket a szavakat, most is tényleg szinte lúdbőr zik az ember háta ezektől az élményektől, mert igenis megérinti az embereket ez az élmény. Tehát nagyon helyes az a kezdeményezés, hogy odavinni az embereket. Egy hűvös újságolvasó vagy tévénéző ember nem fogja soha megérezni az összetartozás érzését, édes érzését ráadásul. Mert mindig a magyarságban keserűséghitet, keserűségérzést próbálnak elterjeszteni. Igenis, mi nem vagyunk egy kesergő nép, igenis győztes, tehetséges nép vagyunk, és igenis arra vagyunk kárhoztatva, hogy egymás értékeit megismerjük, és ebben a munkában nagyon sokat segít ez a javaslat. Nyilván lehet ezt még bővíteni, cizellálni; többek között én kifejezetten az óvodák közötti kapcsolattartást is javasolnám, nyilván nem feltétlenül úgy, hogy az óvodásokat visszü k el utaztatni, de az óvónőket. Én például szerveztem egy olyan akciót, egy kispesti óvoda óvónői kárpátaljai óvoda óvónőivel találkoztak kint Kárpátalján, és egy életre szóló kapcsolatrendszer jött létre, becsatolva a beregszászi főiskola óvóképző szakemb ereit. Tehát hihetetlen vérkeringések tudnak elindulni, és tudunk több olyan értékes kezdeményezésről, amely a szakmai vonalon, tehát az egyes szakipari tevékenységek egymásra találásában segít, tehát az elcsatolt területeken élő magyarokat és az itteni ma gyar közösség tagjait egy fórumba, egy szemléletrendszerbe próbálja tömöríteni. Egy nagyon fontos szempontrendszert viszont javasolnék, ami nem jelent meg ebben a javaslatban eddig, és valamilyen formában meg kellene hogy jelenjen. Amit tapasztaltam a reng eteg tábor, és rengeteg elcsatolt területekkel kapcsolatos akció során, hogy hiányzik az egyes elcsatolt területek közötti kapcsolattartás, ami nagyonnagyon fontos elem. Tehát amikor megkérdez egy ember egy kárpátaljai magyart, hogy jártále már, mondjuk, magyar területen, akkor legfeljebb azt mondja, hogy Budapesten járt, de hogy mondjuk, Marosvásárhelyen vagy Szabadkán járt volna egy beregszászi magyar, az szinte kivételes dolog. Tehát arra nagyon buzdítanám az előterjesztőket és a kormányt is egyben - u gye, eszközzel rendelkezik ehhez , hogy ezt a kapcsolatrendszert is erősítse. Nyilván itt az extraterritoriális hatály kérdése felmerülhet, de ha a magyar politika nem a “merjünk kicsik lenni” útját járja, hanem a bátor, egészséges, öntudatos, védhatalmi státus szintjét próbálja elérni, akkor bizony ezt is meg kell szerveznie, hogy ezek az egymástól elszakított területek egy vérkeringésbe tartozhassanak, és ezek az átszövő kapcsolatok. Ahogy szokták mondani, ahogy Nemeskürty István mondta az Európai Unióró l egy nagyon elmés mondásában, hogy egy metternichi ravaszsággal szőtt brüsszeli pókháló, hát mi szőjük meg legalább ilyen ravaszsággal a mi magyar pókhálónkat, amely az egész Kárpátmedencét körbehálózza. És előbbutóbb mindenki azon kapja magát, hogy bár mit tesz, mindenütt egy magyar kezdeményezés lesz. Mindenütt lesz egyegy olyan értékes példa, mint például Böjte atyának ez a magyar franchiserendszere szinte, amellyel ezeket az elhagyott gyermekeket hihetetlen erővel emeli föl, és adja át tulajdonképpe n az emberiségnek, az összmagyarságnak, és a Jóisten dicsőségére teszi ezt. Tehát bizony azt mondanám, hogy kiemelt célpontként akár megjelölném a dévai és egyáltalán Böjte atya hálózatának valamely végpontját -