Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - VARGA LÁSZLÓ, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1215 lehetett se Trianonról beszélni, se a határon túli magyarokról beszélni. Emlékszem, amikor végeztem az egri főiskolán, akkor kezünkbe került egy felmér és, egyik tanárunk mutatta, ami arról szólt, hogy a főiskolára, egyetemre járó diákok - tehát egyetemistákról és főiskolásokról van szó - mintegy 70 százaléka nem tudta, hogy a székelyek magyarul beszélnek. 1989hez képest a helyzet azért jelentősen jobb, tehát szerintem a magyar diákoknak már nagyobb része egyébként tudja, de még igen sok pótolnivaló van ezen a területen. Abban az esetben egyébként, ha a diákok eljutnak határon túli magyar területre, megismerkednek magyar diákokkal, cserekapcsolat létrejön , akkor ebben az esetben szerintünk ez az állapot nagyon jelentősen változni fog a továbbiakban. Nem lehet ezeket a kérdéseket szerintem tabuként kezelni. Ezeket a kérdéseket fel kell tudni dolgozni. Nem lehet azt mondani, hogy aki Trianonról beszél, az sz élsőséges, nacionalista, soviniszta. Ez nincs így. (11.50) Trianon az egyik legfájdalmasabb tragédiája, ha nem a legfájdalmasabb tragédiája a magyar történelemnek, és ha azt mondjuk, hogy ez nekünk fáj, akkor igazán nem bántunk meg ezzel senkit, mert ez a történelmi tény Magyarországnak fáj. És erről a fájdalomról egyébként lehet úgy beszélni, hogy ez nem irányul az égvilágon senki ellen, és nagyon fontosnak érezzük azt, hogy ezt a következő generációk is megérezzék. Még egy pillanatra kénytelen vagyok viss zatérni, megrázott egyébként a két bizottsági ülésen hallgatott szocialista kisebbségi vélemény, még egyszer kénytelen vagyok visszatérni erre a témára. Az összes környező országban a baloldal, a baloldali szocialisták egyébként mernek a nemzeti kérdésekke l foglalkozni, sőt ennek egészen extrém esetei is vannak, gondoljunk bele abba, hogy Milosevics például balról jött, Vadim Tudor például balról jött vagy Mečiar is mondhatjuk, hogy balról jött. Mi vagyunk olyan szocialistákkal megáldva, akik ezekkel a kérd ésekkel nem tudnak mit kezdeni, és tulajdonképpen, még egyszer mondom, hogy rosszul vannak, ha ez a téma szóba kerül; egy katalán kisebbségi nap az kevesebb traumát okozna nekik, mint egy ilyen emléknapnak a megtartása. Ez nincs így jól. Azt gondolom, nagy on fontos lenne, hogy ebben a kérdésben egyébként társadalmi konszenzus szülessen. Miért is ne lehetne, valaki mondja meg őszintén, emléknapot tartani nemzetünk egyik legnagyobb tragédiájának az évfordulóján? Miért ne lehetne a határon túli területekre osz tálykirándulást szervezni? Mi a baj azzal, hogy egy magyarság házát, egy múzeumot létrehozunk, amit egyébként a MÁÉRTértekezleten Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök is felvetett? Az égvilágon ezekkel a kérdésekkel semmi baj nincs. Nem állítjuk azt egy pillanatig sem, hogy ez a benyújtott javaslat nem javítható. Javítható. Azt is jeleztük a bizottsági ülésen, mindkét bizottsági ülésen, ahol jelen voltam, hogy nyitottak vagyunk a javaslatokra, nyitottak vagyunk arra, hogy ha ezeket a törvényjavaslato kat jobbá tesszük. De hajánál fogva előrángatott kifogásokkal nem tudunk mit kezdeni. Akkor tudjuk feldolgozni a trianoni traumát, akkor tudunk normálisan viszonyulni a határon túli magyarokhoz, akkor tudunk együttműködni velük, hogyha ezekről a kérdésekrő l bátran, őszintén tudunk beszélni, és a következő generációt fel is készítjük arra, hogy ezekről a kérdésekről bátran és őszintén beszéljenek. Én hiszek abban, hogy azon felül, hogy fájdalmas, hogy ilyen sok magyar került a határainkon túlra, én hiszek ab ban, hogy ez egyébként Magyarország számára egy hihetetlen lehetőséget és erőforrást is jelent egyben. Gondoljunk bele, az összes környező országban élnek olyan emberek, akik ugyanolyan nyelvet beszélnek, mint mi, viszont ismerik, hogy Romániában, Ukrajnáb an, a Vajdaságban, Horvátországban hogyan lehet az ügyeket elintézni, hogyan lehet vállalkozni, hogyan lehet egy önkormányzati engedélyt megszerezni, és ez bizony a magyar gazdaság számára, ha jól sáfárkodunk vele, komoly gazdasági lehetőségeket is jelent. Én biztos vagyok abban, hogy abban az esetben, hogyha sikerül kialakítani azt a helyzetet, hogy sokkal erősebb kapcsolat jöjjön létre magyarországi magyar fiatalok és külhoni magyar fiatalok között, ebből egyébként Magyarország és a magyar gazdaság is pro fitálni fog. Ez nem egy ablakon
