Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Az iskolai nemzeti összetartozás napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről a közoktatásban, valamint a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatásáról szóló országgyűlési... - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1208 ingyenesen finanszírozza, ez szerintem túl kockázatos, nem felel meg a kialakult gyakorlatnak, illetve nem látható be a finanszírozási igény. Ezért javasoljuk ezt a változatot, illetve ezt a formát, amelyben részben már van gyakorlat, lásd Apáczai Közalapítvány, kalkulálható pályázati formában; a teljes, ingyenes biztosítását ezeknek az utaknak az eddigi tapasztalataink alapján nem tudjuk, én legalábbis nem tudnám kiszámolni. Nem tartom kizártnak, hogy pár év múlva ennek a programnak a szám ai alapján, információi alapján tudunk egy olyan javaslatot megfogalmazni, amelyik a teljes, ingyenes finanszírozást garantálja vagy vállalhatóvá teszi, most azonban én nem látom erre fölkészültnek sem az államigazgatást, sem az intézményeket. Ennyiben sze rettem volna erre utalni. Végezetül köszönöm a megtisztelő és támogató javaslatokat, illetve véleményeket, amelyeket a bizottsági üléseken a javaslattal kapcsolatban a képviselő hölgyek és urak megfogalmaztak, és bízom abban, hogy ezt a határozati javaslat ot végül is az Országgyűlés valamennyi frakciója tudja majd támogatni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban, a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Hoffmann Rózsa államtitkár asszonyt, kíváne a kormány nevében felszólalni. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót 10 perces időkeretben államtitkár asszonynak. Parancsoljon! DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden elmondhatnám a zt, hogy a kormány támogatja a javaslatot, és ezzel leülhetnék, de az ügy annál sokkal fontosabb, hogysem egy ilyen rövid bejelentéssel elintézzem. Ugyanis személyesen is, nekem is, az oktatási ágazatnak és az egész kormánynak öröme van abban, hogy egy ily en fontos ügyről, a nemzeti összetartozásunk ügyéről szólhatunk itt most, olyan előzmények után, amelyeket ez a parlament már együtt csinált végig és élt végig. Hiszen ennek a mostani országgyűlési határozati javaslatnak két előzménye után vagyunk. Az egyi k előzmény az volt, amikor megszavaztuk a kettős állampolgárságról szóló törvényt, a másik pedig, amikor június 4ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítottuk, mégpedig igen nagy, majdhogynem teljes szótöbbséggel. Ez a mostani országgyűlési határozati javaslat mintegy betetőzné ezeket az előzményeket, és konkrét cselekvési formává alakítja a megelőző két törvényt, és ezzel valóra váltja azt a gondolatot, amelyet a nemzeti összetartozás napja kapcsán így fogalmaztunk meg, hogy - idézem - “az Országgyűlé s megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására”. Nézzük meg, hogy ezen két előzmény után milyen korábbi előzmények vezettek arra bennünket, hogy egyrészt megalkos suk a két említett törvényt, most pedig nagy reményünk van arra, hogy elfogadjuk majd ezt az országgyűlési határozati javaslatot. Az előzmények között visszamehetünk a 90 évvel ezelőtti történésekre, de nem akarok ott időzni, inkább csak arról szólnék, hog y 2004 decemberében, mint tudjuk, egy kudarcot vallott népszavazási kezdeményezés volt, amelyben ugyan az igen szavazatok száma valamivel meghaladta a nem szavazatok számát, tehát akik egyáltalán vették a fáradságot, hogy véleményt nyilvánítsanak, ott több en voltak azok, akik a magyarságtudat erősítése mellett tették le a voksukat, mégis, a választásra jogosult állampolgároknak akkor a 63 százaléka nem tudott elmenni vagy nem tartotta fontosnak, hogy elmenjen a szavazásra. Ez bizony arra utal, hogy vagy egy részt nem voltak tudatában az ügy fontosságának, vagy nem voltak ismereteik, vagy bizonytalanok voltak, vagy éppen elhitték az akkori kormányzó pártoknak azt a dömpingszerű kampányát, amelyben a nem szavazatokra biztatták szégyentelen módon az állampolgáro kat. A lényeg az, hogy ez a népszavazás eredménytelen volt, és igen nagy fájdalmat okozott mind a külhoni magyarjainknak, mind nekünk, akik szerettük volna ezzel a szimbolikus
