Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - CZENE ATTILA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1203 ügye egyre hátrébb került a fontosnak tekintett kérdések körében. A sport intézményrend szere folyamatosan vesztett erőforrásaiból, ami mind a létesítmények területén, mind a sportszakmai területen egyre nehezebben fenntartható állapotokat, számos területen komoly leépülést eredményezett. Az iskolai pedagógiai munkában is folyamatosan leérték elődött és egyre inkább eszközök nélkül maradt a testnevelés, a sport területe. Nem véletlen, hogy Magyarországon riasztó mértékben csökkent a rendszeresen sportolók aránya, és ez különösen igaz a gyermek- és fiatal korosztályokra. A kialakult helyzetben n em lehet kérdés, hogy a sportnak stratégiai súlyponti területként kell megjelennie egy nemzeti újjáépítési programban. A magyar lakosság állapotát nagyon tömören jellemzi, hogy számos vezető halálokként szereplő betegségcsoportban az ezer főre jutó betegek arányát tekintve a világ élvonalában vagyunk. Mindeközben egyre fiatalabb korcsoportokban is egyre magasabb arányban jelennek meg a krónikus fizikális és mentális egészségi problémák. Ebben a vonatkozásban a sport népegészségügyi stratégiai szerepének érv ényesítése megkerülhetetlen. Az utóbbi évek tapasztalatai hazánkban is egyértelművé tették, hogy a nemzet fizikai állapotromlásának megállítása, az egészségkárosodás megelőzése, a káros szenvedélyek elleni eredményes harc, a felnövekvő generáció egészséges életvitelének kialakítása csak a nevelésioktatási intézményekre, a pedagógustársadalomra alapozva valósítható meg. A sport társadalmi erőforrásgyarapító funkcióit alapvetően két színtéren, a pedagógiai rendszer keretei között, valamint a sportszervezete k keretei között képes érvényesíteni. Fontos kiemelni, hogy a két színtér számos ponton érintkezik, egyes feladatok szervezetileg a pedagógiai rendszerhez kapcsolódnak. (10.50) Ami viszont meghatározó körülmény: az egyén az oktatásinevelési rendszerben sz erezheti meg a kultúrát és a késztetést, hogy a testmozgáson és a testedzésen keresztül tudatosan foglalkozzon egészségével, az egészséget megőrzendő értékként tekintse. Ezért stratégiai célnak tekintjük, hogy a testnevelés és a sport valamennyi, az egyén és a társadalom szempontjából hasznos funkciója érvényesülhessen a közoktatási intézményekben is. A minisztérium rövid távon, már a 201112es tanév kezdetétől bevezeti felmenő rendszerben az általános iskolákban a mindennapos testnevelési órát. Az államna k azonban itt nem ér véget a feladata, hanem külön figyelmet kell fordítania a mozgásgazdag életmód iránti társadalmi igény növelésére is. Kezdeményeznie és támogatnia kell az egészségfejlesztést és egészségtudatosságot népszerűsítő programokat. Szükség va n képzett sportmenedzserek, pályázatírók alkalmazására, szponzorok ösztönzésére, a szabadidősportban rejlő potenciálok kihasználására. Azt sem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a sport nem csak népegészségügyi szerepet tölt be egy társadalomban; a sport kulturális érték is. A közösség összetartozását rendkívüli mértékben erősítik a nemzetközi színtéren is számon tartott sportsikerek. A nemzet önbecsülését, kulturális összetartozását meghatározó módon befolyásolja, hogy a nemzet időről időre képes kinevelni fiataljai közül olyanokat, akik a legmagasabb szinten képesek helytállni, a versengésben sikert elérni. A sport kulturális értéke nemcsak a versenyeredményekben jelenik meg, hanem abban a késztetésben is, amit a versenysportolók sikerei jelentene k a közösség, elsősorban a gyermekek számára. Jól látjuk, hogy egyegy rangosabb nemzetközi sportsiker, olimpiai érem után hogyan ugrik meg az adott szakágban a sportolásra jelentkező gyermekek száma. A magyar sport jelenlegi szervezeti és felépítési rendszere sajnálatos módon rendkívül széttagolt, sok az átfedés, a feladatok és a kompetenciák tisztázatlansága jellemzi a helyzetet. A szervezetek tevékenységét áthatja a koncepcióhiány, működésüket az ado tt aktuális témák köré való szerveződés jellemzi; az elmúlt időszakban az állami sportirányítás különböző egységei és a sport civil szervezetek viszonyára inkább az egymás mellett élés, és legtöbbször a rivalizálás, nem pedig az együttműködés, a világos fe lelősségi körök és célok mentén kialakított feladatvégzés volt a jellemző.
