Országgyűlési Napló - 2010. évi nyári rendkívüli ülésszak
2010. július 13 (25. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Latorcai János): - SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1196 Az LMP a mai napon országgyűlési határozat megalkotását kezdeményezi a kérdésről, amelyben felkérjük az oktatásért felelős államtitkárt, hogy az érintett szervezetek képviselőivel indí tson el egy folyamatot, amely kidolgozza a program kereteit, bevonva a civil szervezeteket és a táborhelyeket működtető önkormányzatokat és más intézményeket, tanulmányozva a külföldi példákat, és értelmes javaslatot tegyen le a Ház asztalára, hogy 2011 ny arára a program első fázisa elindulhasson. Ez csak az első apró lépés a sokat hangoztatott családbarát foglalkoztatás felé, amelyet most az LMP tesz meg. Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK (dr. Latorcai János) : Köszönöm szépen, frakcióvezetőhelyette s asszony. Kérdezem, a kormány nevében, óhajte valaki válaszolni. Igen, megadom a szót Soltész Miklós államtitkár úrnak. Parancsoljon! SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tis ztelt Képviselő Asszony! Nyitott kapukat dönget többszörösen is. Egyrészt azért, mert mi is nemhogy felismertük, hanem amennyire az elmúlt hetek lehetőségei megadták, a táboroztatás változtatásán már megpróbáltunk módosítani; nemcsak azoknak a szülőknek a megsegítése érdekében, akik egyébként az árvíz sújtotta területeken élnek, és az ő gyerekeiket próbáltuk minél több helyre eljuttatni, nemcsak Zánkára, ami ugye állami hely, nemcsak Őszödre, amelyről ugye mindenkinek megvan sajnos eddig még a negatív vélem énye hangzásában, de megpróbáltuk máshol is segíteni őket, olyan táborokba is, amelyeket egyébként az önkormányzatok vagy civil szervezetek szerveztek. (10.20) De tudom, hogy mindez kevés. De higgye el, képviselő asszony, hogy az elkövetkezendő hetekben, h ónapokban valóban a kormánynak, illetve a tárcánknak a döntése alapján át kell szervezni és át is fogjuk alakítani az egész táboroztatási rendszert és a támogatási rendszert. Az nem megy, hogy olyan szervezetek, amelyek úgymond táborokat szerveznek, közben pedig önmagukban nagyon jól érzik magukat, lásd a zuschlagosdi példa Magyarországon, százmilliókat visznek el, miközben múlt héten voltam egy olyan cserkésztáborban, ahol ezerhatszáz gyermeket táboroztatnak, és egyetlenegy fillér állami támogatást sem kap nak. Holott azt a feladatot vállalják föl egyébként, amit ön is említett, hogy nemcsak a gyermekeket táboroztatják, hanem emellett, ami legalább olyan fontos, nevelik is őket, és egy olyan irányt mutatnak nekik az életben, ami, azt gondolom, hogy hosszú tá von az egész ország hasznára fog válni. De nyilván nemcsak ilyen szervezeteket kell támogatni, hanem kis civil szervezeteket is, éppen ezért biztos, hogy át fogjuk alakítani azt a pályázati rendszert, amely - még egyszer hangsúlyozni szeretném - eddig telj esen fölöslegesen rossz helyre küldött pénzeket és rossz helyre adott pénzeket. Mondok konkrét példát is, csak azért, hogy szocialista barátaink örüljenek ennek, és talán ők is ráébrednek arra, hogy mit műveltek itt az elmúlt években: legutóbb néhány nappa l ezelőtt kaptam egy olyan pályázati kérelmet aláírásra, miszerint tizenkilenc megyei módszertani ifjúsági szervezet szeretett volna négymillió forintot darabonként, aztán utána kétmillióra levitték, tehát fejenként elvinni mindannyiunknak az adóbefizetése iből. Ezek a pénzek, miután én táboroztattam elég sokat gyerekeket, elhiheti, sőt nemcsak gyerekeket táboroztattam az utóbbi években, hanem fogyatékos fiatalokat és gyerekeket is, tudom, hogy néhány százezer forint, sokszor néhány tízezer forint is elég eg yegy egyhetes tábornak a megsegítésére. Tehát amit ön mondott egyik oldalról, én nagyon fontosnak tartom, és ezeket a pénzeket nem fogjuk úgy szétszórni, mint annak idején a szocialista képviselők, illetve a szocialista kormány szétszórta, hanem pontosan azok fogják megkapni, akik segítik a családokat, segítik a gyerekeket, és még emellett nemcsak hogy segítik, nevelik is őket. A másik, amit ön említett, megint csak teljesen nyitott kapukat dönget: az önkéntesség kérdése. És én itt, ha megengedi, akkor az önkéntességgel kapcsolatban nemcsak a szülőknek a segítését
